Az eddigi évekhez hasonlóan idén is különleges, sok újdonságot rejtő ifitáborért adhatunk hálát. Ezen a nyáron az újabb témák, tanítások, programok mellett új akadályok is merültek fel a szervezés során. A tábor különlegességét azonban nem a koronavírus hozta változások határozták meg, sokkal inkább az a húsz tizenéves fiatal, akik idén először, nagy örömünkre, nem csak a táborba kapcsolódtak be, hanem a közösségbe is. Jelenlétükkel, meglátásaikkal, ötleteikkel és rengeteg nevetéssel gazdagították az együttlétünket.
A Balatontól nem messze fekvő Kőröshegyen volt a szállásunk. A tábor pontos létszáma 46-50 fő között mozgott, ami az ifink történetében az eddigi legnagyobb létszám. A napjaink – szokásos módon – reggelivel, elcsendesedésre szánt idővel kezdődtek, a délelőttjeinket pedig dicsőítés, tanítás és a kiscsoportos beszélgetések töltötték ki. A tanítások középpontjában Jézus példázatai álltak, a beszélgetésekben pedig lehetőség nyílt a hallottak elmélyítésére, kérdésfeltevésekre, megosztásra és imára. Beszélgetésekre és „találkozásokra” azonban nem csak ezeken az alkalmakon, hanem egész héten volt lehetőség.
A délutánjaink igazi nyári programokkal teltek: fürdés a Balatonban, röplabdázás, foci, frizbi, tollas… és kirándulás gyönyörű helyekre. Egy rövidebb túra során a Fehérkő várához látogattunk el, ahol egy rövid, de annál izgalmasabb számháborút vívtunk a vár romjai között. A másik kirándulásunk egy kiadós biciklitúra volt, amikor a Kőhegyi-kilátóig tekertünk el, majd pihenés, fürdés után haza. Estéinket sok közös játék, beszélgetés és nevetés jellemezte.
Valóban sok újdonsággal van tele ifitáborunk évről-évre, egy dolog mégis minden évben ugyanaz. Ez Isten szeretete, ahogy magához von minket a hét alatt, és kegyelme, amellyel kipótolja hiányosságainkat. Hálásak vagyunk, hogy gazdagon térhettünk haza a tartalmas hét után. És köszönjünk az összes ima és anyagi támogatást is az egyháznak és a gyülekezetünknek egyaránt.
