A koronavírus-járványról

A koronavírus-járványról

Imaházunk nyitva tart. Alkalmainkon a járványügyi óvintézkedések betartásával lehet részt venni.


Korlátok közt szabadon!

Isten szereti a sokszínűséget. Elég, ha csak a mező virágaira gondolunk. És persze mi, emberek sem vagyunk egyformák. A poharat, melyben a víz félig van töltve, egyikünk félig üresnek látja, más szerint pedig majdnem teli van. Miért gondolnánk, hogy olyan összetett kérdésekben, amilyeneket ez a pandémia fölvet, ez másképp lenne? Nekem is van markáns véleményem, nem is titkolom, de kész vagyok másét is meghallgatni. Egy 150 fős közösségben, még egy krisztusi közösségben is, amilyen a miénk, már csak statisztikailag is garantálható, hogy többféle véleményt találunk. Vannak olyanok, akik biztosra akarnak menni, és azt tartják jobbnak, hogy egy gyülekezeti alkalom semmiképpen ne adhasson esélyt a fertőzés átadására. Főleg, hogy ma már online világunk annyi lehetőséget ad a virtuális – kényelmes – találkozásokra. Mások szerint azonban semmi nem pótolja a valódi közösséget, és ha törvényileg nem tiltott a találkozás, akkor miért mi legyünk pont azok, akik ennek nem adunk teret. Az elmúlt közel két évben az elöljáróság e két végletes vélemény között tipródva sok-sok órát töltött e téma megbeszélésével és imádsággal, hogy lássuk, mi is lenne a követendő gyakorlat a gyülekezetünk számára. Így jutottunk arra, hogy éljük meg minél teljesebben gyülekezeti életünket, de betartva az alapvető biztonsági rendelkezéseket. Azaz: korlátok között – de mégis szabadon. Ezt a hozzáállást gyakoroljuk, és hívunk mindenkit, hogy aki nem beteg, nem is bujkál benne betegség, és vállalja, hogy betartja az elővigyázatossági szabályainkat, az jöjjön el az istentiszteleti alkalmainkra. A vírus is veszélyes, de a félelemmel átitatott bezárkózás is az. Nehéz elképzelnem félelmetesebb helyzetet, mintha valaki egy kis hajóban óriási tengeri viharba kerül, és a sötétben egy kísértetet vél látni. A tanítványokat éppen egy ilyen helyzetben szólítja meg Jézus, és azt mondja nekik: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” (Máté 14,27).

Kedves olvasóm, ha félelem mardos, – korlátok közt szabadon – gyere el közénk, amíg lehet és tapasztald meg Jézus jelenlétét. Ő az, aki meg tud szabadítani félelmeinktől. Aki meg tudja bocsátani bűneinket. Aki lehetőséget ad, hogy újat kezdjünk.

 Herjeczki Kornél gyülekezetvezető

Tartalom megosztása

Kapcsolódó tartalmak

A Gyülekezeti hétvége és a háború

A Gyülekezeti hétvége és a háború

Szabad-e jó lelkiismerettel élvezni a gyülekezeti hétvége örömeit, áldását – amire készülünk október közepén –, miközben tudjuk, hogy nem is olyan messze tőlünk, a frontvonalon olyan fiatalemberek lőnek egymásra és halnak meg egymás kezétől, akik, […]

Tartalom megosztása
Pünkösd

Pünkösd

Minden évben nagy örömmel adunk hálát Pünkösdkor is a Szent Lélek ajándékáért. Isten szívesen és örömmel ajándékozza meg gyermekeit saját lelkével, természetével. Ő teremtett minket, ezért jól tudja, hogy egyedül, önmagunkban képtelenek lennénk a tiszta, […]

Tartalom megosztása
A szabad élet ünnepe

A szabad élet ünnepe

Húsvét az élet, a feltámadás, a szabadság ünnepe. Jézus Krisztus feltámadása elhozta a félelemtől való szabadságot. Nincs olyan mélység a halálban, amiből ő ne tudna megszabadítani: Mivel pedig a gyermekek test és vér részesei, ő […]

Tartalom megosztása