Múlt és jövő határánál a jelen egy pillanat – énekeltük gyakran az elmúlt század óévi istentiszteletein. Az idő – mint egy hömpölygő folyam – rohan velünk, az évfordulók pedig arra késztetnek minket, hogy ragadjuk meg a pillanatot, tekintsünk vissza majd nézzünk előre. Visszatekintésünk hálaadásra késztet minket, de elénk hozhatja mulasztásainkat, tévedéseinket, rossz döntéseinket, bűneinket is. A teljesebb képet szemlélve még inkább örülhetünk a kegyelemnek, Isten bocsánatának, annak, hogy nem vétkeink szerint bánik velünk.
Az évforduló az új elhatározások, döntések ideje is. Sokan – rossz tapasztalataik, csalódásaik miatt – óvakodnak ettől. Nem a magunk, hanem Istenünk erejére és hatalmára támaszkodva mégis bízhatunk a változásban, akár saját magunk megváltozásában is. Istenünk munkálkodó Isten. Dolgozik rajtunk, bennünk, általunk – ha hagyjuk. Legyünk készségesek bekapcsolódni ebbe a munkába az új évben mi is, ha Isten hív, és adjunk teret a Szentlélek működésének az új év minden napján.
Aki elkezdte bennünk a jó munkát, el fogja végezni Jézus Krisztus napjára (Fil 1:6).
