Nem keresztény családba születtem, és nem is kaptam semmiféle tanítást, iránymutatást Istenről. Elvált szülők gyermeke vagyok, és ennek nehézségeivel együtt nőttem fel. Ennek ellenére most már tudom, hogy az Úr egész eddigi életemben mellettem volt, mindig egyengette az utam. Amikor 20 évesen rákbeteg lettem, és fél évet prognosztizáltak nekem, Isten akkor is mellettem állt, megmentett. Csodálatos családot, férjet és két gyönyörű, egészséges gyermeket adott nekem.
Sajnos én azokban az időkben még lelkileg vak voltam. Nem vettem észre, hogy mindezt Neki köszönhetem, vagy ha észre is vettem, úgy éreztem nem vagyok méltó, meg sem érdemlem ezt a feltétel nélküli szeretetet. Hitetlen voltam, de Isten nem mondott le rólam.
Olyan családba kerültem, ahol jelen van a hit, a szeretet. Isten úgy terelte az utam, hogy teológiát tanuljak a baptista közösségben. Megnyitotta szívem és ezáltal megnyílt a Biblia is számomra, amikor olvasom, szól hozzám és formálja a szívem. Ennél nincs csodálatosabb. Isten benyitott a szívembe, megnyitotta számomra a világát.
Fájt, mikor szembesültem bűneimmel, de a megbocsátása kárpótolt ezért a fájdalomért. Megértettem, hogy az Úr Jézus megváltott engem bűneimből, és mindenkit, aki hisz benne. Rájöttem, hogy semmi mást nem szeretnék jobban, mint Jézust szolgálni. Nem kényszerített erre, nem parancsolta meg, egyszerűen csak rávezetett. Jézus példát mutatott nekem, hogy őt követve újból Isten gyermeke lehetek.
Mikor megtértem, az első jelek között volt, hogy elkezdtem egészen máshogy látni a világot. A természetet, a virágokat, az embereket. Amit eddig nem láttam feltárult és értelmet lelt. Szeretet költözött a szívembe és sorban eszméltem rá, milyen csodálatos világot teremtett nekünk Isten, mennyi gyönyörűséget és mennyi lehetőséget. Isten elkezdte formálni az életem, a családom életét és változásokat hozott számunkra. Végre igazán úgy érzem, hogy a helyemen vagyok, ott, ahol Isten látni szeretne. Megtaláltam azt az utat, amiről most már nem szeretnék letérni.
Bemerítkezésemmel is azt szeretném kifejezni, hogy Istenhez tartozom csak neki szeretnék élni továbbra is.
Érzem Isten vezetését az életemben és azért imádkozom, hogy ez az érzés megmaradjon bennem életem végéig. Isten nem vár el tőlünk világrengető dolgokat, semmi mást nem kért, csak hogy higgyünk benne. Egyszerűnek tűnik? Nekem most már az.
Zsákiné Kakó Bernadett
