Abból ismerjük a szeretetet, hogy ő az életét adta értünk; ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért. Akinek pedig világi javai vannak, de elnézi, hogy a testvére szükséget szenved, és bezárja előtte a szívét, abban hogyan abban hogyan maradhatna meg az Isten szeretete? Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és igazsággal. (1Jn 3:16-18)
Túl vagyunk a Wessi-gyermektáboron, szeretném megköszönni a gyülekezetnek az imáit, hiszem, hogy ezek az imák nagyon sokat segítettek abban hogy olyan áldott táborunk legyen, mint amilyen volt. Szeretném megköszönni szolgálatukat a segítőknek és a nevelőknek is, akik ott voltak, és a szülőknek is akik elhozták a gyermekeiket. Nagyon nagy áldás a gyermekek életében, hogy olyan táborban lehetnek ahol a temérdek program mellett hallhatnak Istenről, hallhatnak történeket a Bibliából és közösen beszélgethetnek ezekről. Tehetnek fel kérdéseket és ezekre a kérdésekre válaszokat is kaphatnak. Nagyon sokáig tudnám mesélni, hogy milyen jó tapasztalataim voltak ebben a táborban is, de most – a fenti ígékhez kapcsolódva – csak azt szeretném kiemelni, hogy én is ilyen gyerektáborokban nőttem fel nyaranta, és megtérésemben is szerepet kapott az a szeretet, amit ott megtapasztalhattam. Hiszem, hogy én is és több segítő is azért is voltunk most a gyermektáborban, hogy amit mi megkaptunk, megtapasztaltunk kisgyerekként ezekben a táborokban, most tovább tudjuk adni.
Mikó Sámuel
