Úton a vasmacska

Úton a vasmacska

”Mennyekbe szállnék, lelkem már készen áll” énekelte pár nappal karácsony után a társulat olyan ragyogó arccal, euforikusan az Apáca Show első felvonásának végén, hogy nézőként arra vártam, mikor emelkednek már a zsinórpadlás felé. Váratlan kontextusban kaptak új megvilágítást Salamon és Pál tanításai: „Az igazak várakozása örömre fordul, de a bűnösök reménysége semmivé lesz.” Péld 10:28, illetve „A reménységben örvendezzetek…” Róm12:12.

Egyetemi tankönyvek szólnak arról, hogyan kell a várakozásokat jól kormányozni például a gazdaságpolitikában, de a várakozások, jó, előrelátó menedzselése (ideértve akár az időbeosztást, a bevételeket, stb.) a családi- és a kisközösségi élet sikeréhez, boldogságához és békéjéhez is elengedhetetlen. Hogyne lenne ez igaz távlatosan az életünk kifutására, végső céljára?

Ahogy peregnek az évek, gyakrabban merül fel bennem milyen lesz majd egy-egy eseményt, folyamatot Istennel együtt úgymond „visszanézni”. Vagy milyen az az Ország, amelynek követeként élhetem a jelenben a mindennapokat. Jézus királysági államformáról, hatalmas mennyei „lagziról”, jutalomról, és nem utolsó sorban olyan félelmetes kozmikus ítéletnapról beszél, ahol az emberek minden haszontalan kimondott szóért számot fognak adni (Mt 12:36). Ennek fényében az is új megvilágítást kap, hogy az egész teremtett világot, benne „a ragyogó bércet, rügyező lombot, suhanó fecskét”, de a távoli galaxisból épp mainapság ideérkező gravitációs hullámot vagy a DNS spirált, emberi társadalmat, generációkat mind-mind Jézusért és általa alkotta Isten. És mindez csak halvány előképe a ránk váró jövendőnek. Nekünk pedig, mint megváltottaknak mennyei polgárjoguk van, és örökös társai vagyunk Krisztusnak! 

Az emberi életút metaforája egyebek mellett a hajózás. Ezért jelképes is, hogy nemcsak a hajósok várakozásának, reményének a révbe érésnek lett a jelképe a horgony. „…erősen bátorít minket, akik odamenekültünk, hogy megragadjuk az előttünk levő reménységet. Ez a reménység lelkünknek biztos és erős horgonya…” Zsid 6:18-19. Horgonya – azaz „vasmacskája”.

Bízzuk Újra Életünket Krisztusra 2019-ben is!

Dr. Szabó Kornél

Fotó: Pelikán József

Tartalom megosztása

Kapcsolódó tartalmak

Gyermektáborunkról

Gyermektáborunkról

Abból ismerjük a szeretetet, hogy ő az életét adta értünk; ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért. Akinek pedig világi javai vannak, de elnézi, hogy a testvére szükséget szenved, és bezárja előtte a […]

Tartalom megosztása
Pihenés? Nyugalom?

Pihenés? Nyugalom?

Már a Biblia első lapjain, a teremtéstörténetben is olvashatunk a pihenés időszerűségéről. Teremtő Istenünk hat nap alkotó munka után megpihent, megáldotta és megszentelte a hetediket. Időnként talán úgy gondoljuk, hogy az ő munkája esetében ez […]

Tartalom megosztása
„…kegyelmed, URam, megtámasztott engem”

„…kegyelmed, URam, megtámasztott engem”

A 94. zsoltár 17-19 versei sokat jelentenek nekem, és úgy gondolom, mindenkinek bátorító igék lehetnek. Kétféle fordításban is olvasva, mert a különböző szóhasználat számomra gazdagítja, árnyalja az üzenetet: Ha az ÚR nem lett volna segítségemre, […]

Tartalom megosztása