Tehát akik azt mondjátok: Ma vagy holnap elmegyünk abba a városba, és ott töltünk egy esztendőt, kereskedünk és nyereséget szerzünk; azt sem tudjátok, mit hoz a holnap! Mert a ti életetek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, aztán eltűnik. Inkább ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja és élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni. (Jak 4:13-15)
Ez a csöndesebb világ, félig zárt ajtóink, korlátozottabb kapcsolataink hívőket és hitetleneket is megállásra késztetnek. Ilyen törékeny az életünk? Egy láthatatlan, mikroszkopikus valami megrengeti a világot? Hol van az erő, a hatalom?
Jakab apostol üzenete a mostani időszakban alázatra int minket. Isten az Úr. Ő tartja kézben életünket, világunkat, családunkat, gyülekezetünket és minden mást.
Újból meg kell tanulnunk rangsorolni. Mi fontos igazán? Mennyi fölösleges dolgot vásároltunk meg, apró dolgok miatt idegeskedtünk, lényegtelen dolgok miatt vitatkoztunk, veszekedtünk, nem örültünk eléggé az életnek, a jó napoknak!
Még van kegyelem. Itt vagyunk mindnyájan – igaz, kicsit távol egymástól – de láthatjuk, hallhatjuk egymást. Van lakásunk, ételünk. És ami a legfontosabb: van Istenünk, aki gondol ránk, aki szeret, aki annyira szeretett minket, hogy egyszülött Fiát adta értünk. Adjunk minden nap hálát a kegyelemért, a reménységért, és könyörögjünk azért, hogy ezekben a nehéz napokban minél többen forduljanak az egyetlen, igazi megoldás felé.
Kübler János
