Kedves Testvérek! A bátorítások között alkalmanként olyan leveleket is megosztunk, amelyeket gyülekezetünk tagjai írtak. Ezzel is szeretnék elősegíteni a kapcsolattartást. Erőt meríthetünk abból, hogy ki-ki hogyan éli meg ezt a helyzetet, amelybe kerültünk, és tanulhatunk egymástól. Ma Frittmann Magdi levelét olvashatjuk:
Hiányzik a Wessi – az imaórák, a prédikációk, a közösség, az énekek, a gyülekezet minden tagja. Igen, nehéz a karantén, főleg így egyedül – de van Istenem, van ennivalóm, ruházatom, van hol laknom és van (mint nem mindenkinek) két szomszédom, akik mindenben segítenek.
Minden este elolvasom a 91. zsoltárt. Nagy tanítást kaptam belőle: Az ember odafordulhat Istenhez – aki a felséges rejtekében lakik a nap 24 órájában még a pihenését is a mindenható árnyékában tölti. Nagyon jó és sok erőt ad az esti – 8 és 9 óra közötti – elcsendesedés. Ima a Wessiért, a gyerekekért, fiatalokért, középkorúakért, idősekért, betegekért, a világon élő minden emberért, hogy forduljanak Istenhez.
„Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni.” 1Kor 10:13)
Telefonhívások által bátorítjuk egymást: Isten vigyázzon rád! Tarts ki! Gondolj embertársaidra! Maradj otthon! Mindezek után majd sokkal jobban fogjuk értékelni a nyitott imaházajtót, a közösséget az egész wessis életet, egymást. Hiányzik az úrvacsora! Hiányoznak az énekek! A vasárnap nem igazi vasárnap Wessi nélkül! Előjönnek arcok. Ima. Elém jön az énekkar – a karvezetők! A felvételüket kérő bizonyságtevők – Istenem, hála értük! János, Balázs, Kriszti, Kata, Marikák, Julika, Margit, Eszter, Arthur köszönöm a telefonhívásotokat. Március 15-én Heizer Tamás prédikációja a megbocsátásról nagyon mélyen szántott, órákig gondolkoztam róla. 22-én Máté 6:25–34 – Ne aggódjatok, köszönöm János! Egyedüli segítség te vagy, Istenem! A missziót ne hagyjuk el ezekre a hónapokra sem! Minden rosszból valami jó jön ki!
Nagyon értékelem az apró „természetes” dolgokat! Ma az erkélyre sütött Isten áldott napsugara. Úgy örültem neki. Nagyon köszönöm azoknak a testvéreimnek a munkáját, akik istentiszteletet vesznek fel, biztatnak, bátorítanak, imádkoznak.
A kézmosás egyik mozzanata az összekulcsolt kéz: Mi Atyánk ima. Hányszor mosunk kezet – és imádkozunk – naponta? A koronavírusban elhunytak hozzátartozóira gondolok, és imádkozom értük. Jó Atyám, te adj erőt az orvosoknak, ápolóknak, gyógyszerészeknek! De a tanároknak, diákoknak, eladóknak, pékeknek, rendőröknek, katonáknak, közlekedési dolgozóknak! Imádkozom az országunk vezetőiért is!
Legyenek nagyon hálásak, akik nem magányban töltik a karantént, hanem legalább egy szerettükkel. Kemény nagyböjtöt kaptunk. Nagycsütörtök, Nagypéntek, Húsvét! Hogy? Közösség nélkül? Istenem könyörülj rajtunk! Feltámadt hős! Mindig együtt szokta énekelni a gyülekezet. Testvéreim! Hiányoztok! Készültem Nagypéntekre egy szolgálattal, elmaradt. Egy gyönyörű kiállításra is készültünk Húsvétkor, ez is elmaradt. Nagyon sajnálom! De a Húsvét legfontosabb üzenete nem maradt el: Jézus él!
Testvéri szeretettel, imával és öleléssel gondolok az egész gyülekezetre:
Frittmann Magdi
