Imaházunk nyitva tart. Alkalmainkon a járványügyi óvintézkedések betartásával lehet részt venni.
Korlátok közt szabadon!
Isten szereti a sokszínűséget. Elég, ha csak a mező virágaira gondolunk. És persze mi, emberek sem vagyunk egyformák. A poharat, melyben a víz félig van töltve, egyikünk félig üresnek látja, más szerint pedig majdnem teli van. Miért gondolnánk, hogy olyan összetett kérdésekben, amilyeneket ez a pandémia fölvet, ez másképp lenne? Nekem is van markáns véleményem, nem is titkolom, de kész vagyok másét is meghallgatni. Egy 150 fős közösségben, még egy krisztusi közösségben is, amilyen a miénk, már csak statisztikailag is garantálható, hogy többféle véleményt találunk. Vannak olyanok, akik biztosra akarnak menni, és azt tartják jobbnak, hogy egy gyülekezeti alkalom semmiképpen ne adhasson esélyt a fertőzés átadására. Főleg, hogy ma már online világunk annyi lehetőséget ad a virtuális – kényelmes – találkozásokra. Mások szerint azonban semmi nem pótolja a valódi közösséget, és ha törvényileg nem tiltott a találkozás, akkor miért mi legyünk pont azok, akik ennek nem adunk teret. Az elmúlt közel két évben az elöljáróság e két végletes vélemény között tipródva sok-sok órát töltött e téma megbeszélésével és imádsággal, hogy lássuk, mi is lenne a követendő gyakorlat a gyülekezetünk számára. Így jutottunk arra, hogy éljük meg minél teljesebben gyülekezeti életünket, de betartva az alapvető biztonsági rendelkezéseket. Azaz: korlátok között – de mégis szabadon. Ezt a hozzáállást gyakoroljuk, és hívunk mindenkit, hogy aki nem beteg, nem is bujkál benne betegség, és vállalja, hogy betartja az elővigyázatossági szabályainkat, az jöjjön el az istentiszteleti alkalmainkra. A vírus is veszélyes, de a félelemmel átitatott bezárkózás is az. Nehéz elképzelnem félelmetesebb helyzetet, mintha valaki egy kis hajóban óriási tengeri viharba kerül, és a sötétben egy kísértetet vél látni. A tanítványokat éppen egy ilyen helyzetben szólítja meg Jézus, és azt mondja nekik: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” (Máté 14,27).
Kedves olvasóm, ha félelem mardos, – korlátok közt szabadon – gyere el közénk, amíg lehet és tapasztald meg Jézus jelenlétét. Ő az, aki meg tud szabadítani félelmeinktől. Aki meg tudja bocsátani bűneinket. Aki lehetőséget ad, hogy újat kezdjünk.
Herjeczki Kornél gyülekezetvezető
