Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen! (Jn 14:27)
Az elmúlt időszakban, karácsony környékén nagyon sokszor fejeztük ki jókívánságainkat egymásnak, és a szezon még csak most ér véget: a napokban még szilveszter és újév kapcsán gondolkodhatunk, hogy pontosan hogyan és meddig köszöntsük egymást, kívánjunk eredményekben gazdag új évet. A karácsonyi ünnepkörrel kapcsolatban is felmerül, hogy mi az igazán illő módja a köszöntéseknek, amivel minden hovatartozású felebarátunkat ugyanolyan szeretettel köszönthetünk. Megfigyeléseim alapján egyelőre a legtöbbször békés-, békés boldog- és békés áldott ünnepeket kívánunk.
A sok köszöntés közepette azon gondolkodtam, hogy milyen lenne egy fordított év: amikor ez a tíz nap lenne a nem békés, a többi 355 pedig békés lenne. Függetlenül attól, hogy kinek mennyire sikerült valóban békésre az ünnepek alatti és közti időszak, eláldoznánk-e ezt a tíz napot harmincötször ennyi nyugalomért cserében?
Azt látom a környezetemben, az interneten, lassan mindenhol, hogy a világ kezd rájönni, hogy mekkora szükség van a békére. Nagyon sokan elkezdték a békét megkonstruálni: légzőgyakorlatokkal, sétálással, mindfullness-szel, meditációval próbálkozik boldog-boldogtalan. Látjuk azt, hogy az emberiség elkezdett dolgozni azért, hogy béke legyen – legalább belül, hogyha már azt, ami kívül van, nem tudjuk kontrollálni.
Jézus ebben az ígében mégis azt mondja a tanítványoknak, hogy Ő nem azt a békességet adja, amit a világ – és persze gondolhatunk arra némileg lenézően, hogy a világ önmagából kisajtolt belső békessége ezek szerint nem az igazi, de azzal nem jutnánk messzire. Inkább közelítsünk abból az irányból, hogy biztosan el tudunk jutni egy szintre a saját magunk megnyugtatásában. El tudunk jutni valameddig türelmünk megőrzésében, a fogunk összeszorításában, a nagy levegők vételében és a tízig számolásban. Még az is lehet, hogy számolásban tovább is, lehet, hogy van, aki Szenteste óta folyamatosan számol.
De a békesség, amit Jézus ad, teljesen más. Ő minket változtat meg. Ő a gondolatainkat cseréli ki. Az Ő békéje minden egyes viharnál erősebb, minden bizonytalanságnál stabilabb, minden kérdőjelnél nagyobb felkiáltójel. És amikor a vers második felében elhangzik a felhívás, hogy „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen”, mi meg a magunk erejéből megpróbáljuk ezt kivitelezni – az egy ilyen visszaszámolós, lélegzet visszafojtós, fog-összeszorítós békével nem fog menni. Mert nyugtalankodni fogunk, csüggedni fogunk és elegünk lesz. Viszont amikor az Ő békessége, az általa belénk plántált békesség átveszi az irányítást, akkor 2022 lehet az év, amiben békében vagyunk – akkor is, ha nem hagynak békén – és tudunk nem csüggedni és nem nyugtalankodni: bármi is történik körülöttünk, a családunkban, a városunkban, az országunkban, a világon. Még akkor is, hogyha közelít egy aszteroida. Tudunk békében maradni és nem csüggedni, azért, mert ez a mindenek felett való békesség terem meg bennünk.
Kübler Dániel