Békesség

Békesség

Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen! (Jn 14:27)

Az elmúlt időszakban, karácsony környékén nagyon sokszor fejeztük ki jókívánságainkat  egymásnak, és a szezon még csak most ér véget: a napokban még szilveszter és újév kapcsán gondolkodhatunk, hogy pontosan hogyan és meddig köszöntsük egymást, kívánjunk eredményekben gazdag új évet. A karácsonyi ünnepkörrel kapcsolatban is felmerül, hogy mi az igazán illő módja a köszöntéseknek, amivel minden hovatartozású felebarátunkat ugyanolyan szeretettel köszönthetünk. Megfigyeléseim alapján egyelőre a legtöbbször békés-, békés boldog- és békés áldott ünnepeket kívánunk.

A sok köszöntés közepette azon gondolkodtam, hogy milyen lenne egy fordított év: amikor ez a tíz nap lenne a nem békés, a többi 355 pedig békés lenne. Függetlenül attól, hogy kinek mennyire sikerült valóban békésre az ünnepek alatti és közti időszak, eláldoznánk-e ezt a tíz napot harmincötször ennyi nyugalomért cserében?

Azt látom a környezetemben, az interneten, lassan mindenhol, hogy a világ kezd rájönni, hogy mekkora szükség van a békére. Nagyon sokan elkezdték a békét megkonstruálni: légzőgyakorlatokkal, sétálással, mindfullness-szel, meditációval próbálkozik boldog-boldogtalan. Látjuk azt, hogy az emberiség elkezdett dolgozni azért, hogy béke legyen – legalább belül, hogyha már azt, ami kívül van, nem tudjuk kontrollálni.

Jézus ebben az ígében mégis azt mondja a tanítványoknak, hogy Ő nem azt a békességet adja, amit a világ – és persze gondolhatunk arra némileg lenézően, hogy a világ önmagából kisajtolt belső békessége ezek szerint nem az igazi, de azzal nem jutnánk messzire. Inkább közelítsünk abból az irányból, hogy biztosan el tudunk jutni egy szintre a saját magunk megnyugtatásában. El tudunk jutni valameddig türelmünk megőrzésében, a fogunk összeszorításában, a nagy levegők vételében és a tízig számolásban. Még az is lehet, hogy számolásban tovább is, lehet, hogy van, aki Szenteste óta folyamatosan számol.

De a békesség, amit Jézus ad, teljesen más. Ő minket változtat meg. Ő a gondolatainkat cseréli ki. Az Ő békéje minden egyes viharnál erősebb, minden bizonytalanságnál stabilabb, minden kérdőjelnél nagyobb felkiáltójel. És amikor a vers második felében elhangzik a felhívás, hogy „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen”, mi meg a magunk erejéből megpróbáljuk ezt kivitelezni – az egy ilyen visszaszámolós, lélegzet visszafojtós, fog-összeszorítós békével nem fog menni. Mert nyugtalankodni fogunk, csüggedni fogunk és elegünk lesz. Viszont amikor az Ő békessége, az általa belénk plántált békesség átveszi az irányítást, akkor 2022 lehet az év, amiben békében vagyunk – akkor is, ha nem hagynak békén – és tudunk nem csüggedni és nem nyugtalankodni: bármi is történik körülöttünk, a családunkban, a városunkban, az országunkban, a világon. Még akkor is, hogyha közelít egy aszteroida. Tudunk békében maradni és nem csüggedni, azért, mert ez a mindenek felett való békesség terem meg bennünk.

Kübler Dániel

Tartalom megosztása

You Might Also Like

Üldözött testvéreinkért

Üldözött testvéreinkért

Akikre nem volt méltó a világ… (Zsid 11:38) Ma Magyarországon ritkán szembesülünk az üldözött keresztények gondolatkörével, mert vagy a Terror Háza múzeumába zárjuk őket, vagy ha mai hírekben hallunk róluk, akkor a nagy távolság nyújt […]

Tartalom megosztása
A közösség csodája

A közösség csodája

Mert megjelent az élet, mi pedig láttuk, és bizonyságot teszünk róla, és hirdetjük nektek is az örök életet, amely az Atyánál volt, és megjelent nekünk. Amit tehát láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy […]

Tartalom megosztása
Hét lépés Isten felé

Hét lépés Isten felé

Első lépés Elcsendesülés. Rövidülnek a nappali fények és körülöttünk egyre nagyobb lesz a homály. Csendben és hűségesen várakozunk. Ki harminc, ki ötven, ki nyolcvan éve. Várjuk az Urat. És nem tudjuk, hogy meddig kell még várnunk. […]

Tartalom megosztása