Izgatottan készültünk idén az ifitáborra, a szinte teljesen megújult vezetői csapattal, és a 33-ból 17 elsőként ifitáborozóval. Kihívás volt a sok új ember, kérdéses volt, hogyan fogunk egymásra hangolódni, ugyanakkor a sok fiatallal az ifivezetőség évek óta tartó imája talált meghallgattatásra. Hálásak vagyunk, hogy a közösség végül nagyon könnyen kialakult, egy-két nap alatt a legtöbben megtalálták a helyüket, tudtak kapcsolódni, születtek új ismeretségek, barátságok. Volt, akit már az első nap után mintha kicserélődött volna.
Idén Erdélyben, Homoródfürdőn találtunk egy szuper szálláshelyet, lenyűgöző vidéken, kedves székely házigazdákkal. Az ára az egész napos utazás volt kisbuszokkal, de ahogy megérkeztünk, tudtuk, megérte. Egy külön panziónk volt 850 méter magasan, 4-5 ágyas szobákkal, külön fürdőkkel, saját konyhával. Ez utóbbi különösen fontos volt, hiszen a heti szakácsaink Marton Márk és Herjeczki Orsi voltak.
Az alkalmainkat egy külön pajtában tartottuk, ahol farönkökön hallgathattuk a tanításokat. A hét témája Isten vezetése volt, amit túl hosszúnak találtunk egyetlen ifialkalomhoz, de elég fontosnak egy táborhoz, hiszen sok kérdés merül fel a fiatalokban ezzel kapcsolatban. Mi, ifivezetők készültünk egy-egy gondolattal, tanítással. Többek között Isten vezetéséről és akaratáról minden ember számára, ebben az Ige fontosságáról, a bölcsesség szerepéről. Beszéltünk arról, hogyan tapasztalhatjuk meg Isten vezetését személyesen, milyen küzdelmek, csalódások, kérdések merülhetnek fel ezzel kapcsolatban, és hogyan vezet, hogy megtaláljuk Őt. Külön bizonyság az, ahogyan Isten egybeszerkesztette ezeket a tanításokat, és egymást kiegészítve festettek teljes képet a témáról. A napi programban a tanítások általában délelőtt, a reggeli és a dicsőítés után foglaltak helyet, utána volt egy kis idő egyéni csendességet tartani, átgondolni a hallottakat, végül pedig együtt, kiscsoportokban is beszélgettünk.
Ebéd után pedig kihasználtuk a környék adottságait, sok helyre ellátogattunk. Voltunk a Madarasi Hargitán, igaz, a nagy köd miatt nem sokat észleltünk a kilátásból, de legalább szedtünk sok áfonyát. Megjártuk a Vargyas-szorost is, ami nem volt nagyon hosszú túra, viszont annál nehezebb volt a terep. Sárral, meredekekkel, sziklákkal, barlangokkal küzdöttünk meg – de a végén itt már megcsodálhattuk a panorámát is. Utolsó nap pedig egy közeli tavat látogattunk meg, fürdőztünk, kajakoztunk, SUP-oztunk egész délután. Hisszük, hogy Isten védelme alatt álltunk, mert egy defekten és pár méhcsípésen kívül nem történt semmi nagyobb baj a héten. Az estéket is kitöltöttük, sokat társasoztunk, szerveztünk pingpong bajnokságot, kvízjátékot. Utolsó este pedig tábortűz mellett zártuk le a hetet, sok énekléssel és megosztott bizonysággal.
Hisszük, hogy Isten mindenki számára tartogatott valamit erre a hétre, valami teljesen egyedit, amit átvéve közelebb tudtunk kerülni Hozzá és az Ő megismeréséhez. A tábor jó alapozás volt az előttünk álló év közösségére nézve is. Reméljük, egyre többen fognak otthonra találni az ifiben! Szeretnénk ezt a lendületet megtartva továbbmenni, bízva az Úr ígéretében, hogy az elkezdett jó munkát el fogja végezni bennünk az Ő napjára.
Körmendy Sára
