Ha megkérdeztem volna az embereket, hogy mit szeretnének, azt mondták volna, hogy gyorsabb lovakat – mondta Henry Ford, miután forradalmasította az autógyártást és értékesítést.
Gyakran mi is így gondolkodunk. Céljainkat, cselekedeteinket nagy mértékben befolyásolják tapasztalataink, szokásaink és a minket körülvevő világ. Isten gyermekeként, a bibliát olvasva azt is tudjuk, hogy Isten mindenható. Elvi szinten ebben a legtöbb esetben nem is kételkedünk. Mégis ritkán merünk nagy dolgokat kérni Istentől. Talán a belénk nevelt szerénység, a nagyra vágyás negatív megítélése okozza ezt.
Egy régebbi történet szerint egy szegény kis faluban árvíz volt, az áradat elsodort jó néhány házikót is, berendezéseivel együtt. Az újságírók ellepték a települést, fotózták a tragédia színhelyét. Az újságok címlapján egy síró kislány fotója jelent meg, aki az árvíz következtében elveszett babája miatt zokogott. A jó szándékú emberek rögtön segítségére siettek, néhány nap múlva több száz babát kapott ez a kislány.
Ha a mesebeli három kívánság meghatározására gondolunk, az is nagy felelősség. Azt viszont sokszor nem érezzük ekkora súlyúnak, hogy mit kérünk imádságunkban.
Vannak olyan dolgok, amelyeknek kérése mindig helyén való: megtérések, Isten szavának terjedése, a gonosz hatalmának korlátozása, bölcsesség – ha úgy látjuk, nincs elég.
Mekkora kegyelem, hogy Krisztus, aki kereszthalálával örök életet szerzett nekünk, ott ül az Atya Isten trónján és esedezik értünk, akik még kéréseinket sem tudjuk sok esetben jól megfogalmazni.
Sőt, cselekvését nem korlátozzák kéréseink. Ő az, aki mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy elgondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint. (Ef 3:20)
Urunk, cselekedj velük irgalmasan! Ámen.
