Várjuk, mert engedelmeskedni akarunk parancsának. Földön járásakor sokszor hangoztatta:
„Ezért legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!” (Mt 24:44)
Ezt nekünk is üzeni az Úr, és minden korszak valamennyi keresztyénének. Nem halkíthatja el szavát kétezer év sok hitetlensége, kétségeskedése és nyomorúsága. Nem nyomhatja el hangját a mai kor dübörgése, vihara, tüze vagy földrengése. Ő szól, bár halkan hallatszik szava, de az éber hívők még a tomboló világ orkánjai közt is felismerik hangját.
Várjuk, mert nem tudjuk, hogy pontosan mikor jön el a mi Urunk! Tanításában kijelentette:
„Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki sem tudja, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, hanem csak az Atya” (Mk 13:32)
Ez okozhatta azt, hogy az elmúlt kétezer esztendő minden keresztyéne a maga idejében várta az Úr Jézus Krisztus második eljövetelét, mégsem tévedett, mert ezt Jézus szellemében tette. Tévedtek viszont azok, akik a fenti figyelmeztetés ellenére próbálták meghatározni esztendőre, hónapra, sőt napra az ő eljövetelének időpontját. Jézus egyik példázata így írja le a helyes várakozást:
Boldogok azok a szolgák, akiket az úr, amikor megérkezik, virrasztva talál. (Lk 12:37)
Várjuk, mert nincs más reménysége ennek a világnak, csak az Úr Jézus Krisztus. Az ördög már minden módszert, vallást és rendszert kipróbált az emberek közreműködésével. Mindezzel csupán azt érte el, hogy még nagyobb nyomorba került Isten teremtménye, az ember. A tudomány fejlődése nem oldotta meg az emberiség legnagyobb problémáit, csak még mélyebbé tette az űrt, ami az ember és Isten, az ember és ember között tátong. Ha így haladunk tovább, biztos pusztulás a végünk. Ezt nem engedi meg az Úr, mert megígérte, hogy eljön e földre ismét, és magához emeli népét.
Várjuk, mert már nagyon közel van eljövetelének napja. Ő ígérte:
Isten országának ezt az evangéliumát pedig hirdetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jön el a vég. (Mt 24:14)
A bizonyságul minden népnek jövendölés beteljesedéshez közeledik. Olyan országról nem is tudunk, ahol ne nyílt volna már lehetőség az evangélium hallgatására vagy olvasására az ország népeinek hivatalos nyelvén vagy nyelvein.
Várjuk, mert Isten önmagának teremtett minket. Nélküle elepedünk, és a céltalanság áldozataivá válunk. Krisztusban, Isten Fiában beteljesedéshez jutunk. Ahogy mondta a samáriai asszonynak:
Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne. (Jn 4:13-14)
Várjuk, mert ez késztet állandó imádkozásra és hűséges szolgálatra. Mindig találunk valamilyen hiányt a készületünkben, de a Szentlélek segítségével fölfedezzük a megoldásokat és lehetőségeket. A várakozás ad lendületet szolgálatunknak is, különösen akkor, amikor elfáradunk, és besötétedik fölöttünk az ég. A zsoltárossal együtt mondjuk:
Várom az Urat, várja a lelkem, és bízom ígéretében. Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, mint az őrök a reggelt. (Zsolt 130:5-6)
Dr. Gerzsenyi László, korábbi lelkipásztorunk írása nyomán
