Sokszor eszünkbe juthat a címben idézett énekrészlet. A világot mintha győztesekre és vesztesekre osztották volna. Látunk magunk előtt nagy felemelkedéseket és nagy bukásokat. Itt a földön talán minden győzelem ideiglenes, egy időre szól csupán. Legyőzünk egy akadályt – aztán jön a következő. Minduntalan küzdünk valami ellen vagy valamiért, pedig beláthatnánk: nem a miénk a hatalom, sorsunk nem csak a mi kezünkben van. A végtelen küzdelem-sorozat vajon milyen eredményt hoz? Mitől függ, hogy a győztesként vagy vesztesként zárjuk életünket?
Hálásak lehetünk azért, hogy többségében csak elbeszélésekből tudjuk, milyen a háború. A hűséges, jó katona egy ütközetben kitartóan harcol, bármelyik oldalon áll. Attól függően lesz belőle győztes vagy vesztes, hogy melyik sereghez tartozik. Jézus győzött. Az élet győzött. Ha vele vagyunk, a jó oldalon állunk, így mi is – kegyelemből – a győztesek közé soroltatunk. Tavaszodik. Hadd üzenje minden rügyező ág, minden nyíló virág, hogy az Élet győz a halál felett!
Eljött az a reggel, összetört teste a sír mélyéből életre kelt
Az első lélegzet már azt hirdette: Az élet győz a halál felett!
Jézus győzött a halál felett!
Halleluja, dicsérem az egyetlent
Halleluja, mindenért, mit értem tett
Semmi nem tart fogva már,
elszakítva minden lánc
Jézusban van a győzelmem!
Pintér Béla
