Egy statisztikus előadását hallgattam meg az elmúlt évben, ami nagyon elgondolkodtatott.
Állítása szerint az emberek az életükből átlagosan 3 évet töltenek el azzal, hogy a távirányítót keresik. Bennem azonnal megszületett a cáfolat. Eszembe jutott gyerekkorom tévéje, a fekete-fehér Orion, ahol a távirányító igénye fel sem merült. Sőt, első színes tévénk vásárlásánál sem volt ilyen szerkezet a tartozékok között. Mióta a különböző készülékek beüzemelését külön eszköz szolgálja, valahogy nem az én feladatom lett a működtetés, legtöbbször a távirányító keresése sem. Mégis sokszor keresek valamit. Talán legtöbbször a telefonomat. Vagy számlákat, iratokat. A következő gondolat a közismert igéhez vezetett:
„Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek.” (Mt 6,33)
Nyilván tudom az igét, elméleti síkon teljes mértékben egyetértek. Tapasztalataim is alátámasztják. De vajon az életgyakorlatom, az időm felhasználása mennyire igazolja, hogy azonosulok Jézus gondolataival?
Az is lehet, hogy a kétféle keresés nem zárja ki egymást. Mindenesetre nem szeretném hátralevő éveimet távirányító kereséssel tölteni. Talán, ha mindig helyükre kerülnek a dolgok – célok, feladatok – kevesebb idő megy el a hiába való kereséssel.
K. Zs.