Aznap, amikor beesteledett, a hét első napján, ott ahol összegyűltek a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: „Békesség néktek!” És miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, hogy látják az Urat. Jézus erre ismét ezt mondta nekik: „Békesség néktek! Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket.” Ezt mondván, rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyetek Szentlelket!” (Jn 20:19-22)
II.
Az Úr Jézus ismer minket és érti küzdelmeinket, gyötrelmeinket. Ő maga „hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben…” (Zsid 4:15). Tudta, hogy minden tanítványnak segítségre, támaszra, gyámolítóra van szüksége szorongatott helyzetekben, küldetésben, szolgálatban. Ezért is ajándékozta meg tanítványait Szent Lélekkel – „Vegyetek Szent Lelket”!
Csodálatos értékeket kapunk a Szent Lélekkel való beteljesedés során
- Isten jelenlétének bizonyosságát
- minden értelmet meghaladó békességet
- felülről való bölcsességet, az eligazodás képességét
- kegyelmi ajándékokat
- természetfeletti erőt
- halált megvető bátorságot
„Abból tudjuk, hogy benne maradunk, és ő mibennünk, hogy a maga Lelkéből adott nekünk.” (1Ján 4:13)
„… erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek … egészen a föld végső határáig.” (ApCsel 1:8)
Kübler János
