„Aznap, amikor beesteledett, a hét első napján, ott, ahol összegyűltek a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: Békesség nektek!” (Jn 20:19)
Időnként azt feltételezzük, hogy ha valami jó dolog történik velünk, egyből megváltozik minden, nem lesz több nehézség, aggódásra való ok vagy szomorkodás. A fent idézett igevers Jézus halál feletti győzelmének napján mutatja be a tanítványi közösséget. Bár látták és hallották, hogy Jézus feltámadt a halálból, legyőzte minden ellenségét, a zsidókat is, a félelem miatt mégis zárt ajtók mögött találkoztak. Jézus biztosan látta szívük zavarodott állapotát és meglátogatta őket. Nem oktatta, nem dorgálta követőit, hanem békességet vitt közéjük.
Néhány napja mi is a legnagyobb győzelmet ünnepeltük. Tart még az öröm? Vagy otthonainkban elszeparálódva aggódással olvassuk a híreket, és ahogy beborul az ég, vele együtt mi is borúsabban látjuk a világot? Mikor lesz vége? – tesszük föl a kérdést talán csak magunkban. Békesség nektek! Olyan jó, hogy ezek a szavak Jézus Krisztus ajkairól elhangozva nem csak jókívánságok maradnak, hanem isteni erő, isteni vigasz, különleges nyugalom árad belőlük. Hadd töltse be mai napunkat és rajtunk keresztül másokét is Krisztus békessége!
Kübler János
Könyörögjünk azokért, akiknek a járvány miatt többlet terhet, megoldhatatlan feladatot jelent beteg, fogyatékos hozzátartozójuk gondozása – miközben dolgozniuk kell és gyermekeiket otthon tanítani!
