Az adventi időszakban még többet és még tudatosabban gondolunk a Jézus Krisztussal való találkozásra. A karácsonyi történetből ismerős a betlehemi csillag, amely elvezette a napkeleti bölcseket az újszülött Jézushoz, megmutatta nekik az utat és így biztonsággal céljukhoz értek az utazók.
A Biblia tanítása szerint Jézus Krisztus követői hasonlítanak az égen levő csillagokra. Fényt árasztanak, világosságot biztosítanak a környezetük számára. Pál apostol így fogalmazza meg ennek a valóságát:
„…feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban…” (Fil 2:15)
Szükségünk van világosságra, ahhoz is, hogy meg tudjuk határozni tartózkodási helyünket, valóságos helyzetünket. Sok ember úgy éli le földi életét, hogy nem tudja és önmaga számára is képtelen meghatározni létezésének, életének lényegét és célját. Istennel való közösségünkben, a Szentírásban való elmélyedés során megláthatjuk igazi énünket, helyzetünket. Krisztus világossága még ennél is többre képes, hiszen, mint egy röntgen, át tudja világítani minden ember gondolatait, érzelmeit, indítékait, vágyait – „belénk” lát. Az ilyen vonatkozású valóságot szívesen megosztja mindenkivel és ezért leszünk képesek tárgyilagosan újragondolni, értékelni önmagunkat, a múltunkat és meghatározni céljainkat.
Sőt, a Világ Világossága ennél is továbbmegy! Képes arra, hogy megbocsásson nekünk, megtisztítson minket. Át tudja hangolni vágyainkat és meg tud változtatni minden embert. Erre a csodára mondjuk, hogy „pálfordulás”. A régiek elmúltak és újjá lett minden. Ezt a nagyszerű lehetőséget, ajándékot közvetíthetjük az adventi, karácsonyi időszakban életpéldákkal, őszinte és bátor, kezdeményező biztatással, segítségnyújtással azok felé, akiket Krisztus ránk bízott:
„Boldog az a szolga, akit, amikor megérkezik az úr, ilyen munkában talál!” (Lk 12:43)
Kübler János