A koronavírus-járványról

A koronavírus-járványról

Imaházunk nyitva tart. Alkalmainkon a járványügyi óvintézkedések betartásával lehet részt venni.


Korlátok közt szabadon!

Isten szereti a sokszínűséget. Elég, ha csak a mező virágaira gondolunk. És persze mi, emberek sem vagyunk egyformák. A poharat, melyben a víz félig van töltve, egyikünk félig üresnek látja, más szerint pedig majdnem teli van. Miért gondolnánk, hogy olyan összetett kérdésekben, amilyeneket ez a pandémia fölvet, ez másképp lenne? Nekem is van markáns véleményem, nem is titkolom, de kész vagyok másét is meghallgatni. Egy 150 fős közösségben, még egy krisztusi közösségben is, amilyen a miénk, már csak statisztikailag is garantálható, hogy többféle véleményt találunk. Vannak olyanok, akik biztosra akarnak menni, és azt tartják jobbnak, hogy egy gyülekezeti alkalom semmiképpen ne adhasson esélyt a fertőzés átadására. Főleg, hogy ma már online világunk annyi lehetőséget ad a virtuális – kényelmes – találkozásokra. Mások szerint azonban semmi nem pótolja a valódi közösséget, és ha törvényileg nem tiltott a találkozás, akkor miért mi legyünk pont azok, akik ennek nem adunk teret. Az elmúlt közel két évben az elöljáróság e két végletes vélemény között tipródva sok-sok órát töltött e téma megbeszélésével és imádsággal, hogy lássuk, mi is lenne a követendő gyakorlat a gyülekezetünk számára. Így jutottunk arra, hogy éljük meg minél teljesebben gyülekezeti életünket, de betartva az alapvető biztonsági rendelkezéseket. Azaz: korlátok között – de mégis szabadon. Ezt a hozzáállást gyakoroljuk, és hívunk mindenkit, hogy aki nem beteg, nem is bujkál benne betegség, és vállalja, hogy betartja az elővigyázatossági szabályainkat, az jöjjön el az istentiszteleti alkalmainkra. A vírus is veszélyes, de a félelemmel átitatott bezárkózás is az. Nehéz elképzelnem félelmetesebb helyzetet, mintha valaki egy kis hajóban óriási tengeri viharba kerül, és a sötétben egy kísértetet vél látni. A tanítványokat éppen egy ilyen helyzetben szólítja meg Jézus, és azt mondja nekik: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” (Máté 14,27).

Kedves olvasóm, ha félelem mardos, – korlátok közt szabadon – gyere el közénk, amíg lehet és tapasztald meg Jézus jelenlétét. Ő az, aki meg tud szabadítani félelmeinktől. Aki meg tudja bocsátani bűneinket. Aki lehetőséget ad, hogy újat kezdjünk.

 Herjeczki Kornél gyülekezetvezető

Tartalom megosztása

Kapcsolódó tartalmak

Egy olimpiai történet

Egy olimpiai történet

Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az ÚRban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem […]

Tartalom megosztása
Verseny a hervadhatatlan koszorúért 

Verseny a hervadhatatlan koszorúért 

Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek. Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartóztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig […]

Tartalom megosztása
Gyermektáborunkról

Gyermektáborunkról

Abból ismerjük a szeretetet, hogy ő az életét adta értünk; ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért. Akinek pedig világi javai vannak, de elnézi, hogy a testvére szükséget szenved, és bezárja előtte a […]

Tartalom megosztása