Közel van az ÚR a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti. (34. zsoltár)
Az elmúlt napokban megtörtént valami, amiről azt gondoltam, hogy nem történhet meg. Tévedtem, ebben is, mint sok másban. Az első napján ennek a háborúnak a Lausanne-i mozgalom – egy evangéliumi, országokon átívelő mozgalom, amit annak idején Billy Graham hívott össze, és John Stott szerkesztette a máig használt nyilatkozatait – egy internetes imaalkalmat szervezett. Az egyik magyar résztvevő így számolt be erről:
„Valerij, az egyik ukrán résztvevő testvér beszámolója után az alkalomvezető megkérdezte, hogy ki imádkozna most Valerijért és az általa felvetettekért. Egyből jelentkezett valaki és azt mondta: Anton vagyok Oroszországból, én szeretnék imádkozni ukrán testvéreimért. És egy nagyon különleges ima következett. Mint kiderült, ő egy orosz evangéliumi missziós mozgalom főtitkára volt. Azt is elmondta, hogy nagyon sok fiatalt vittek el katonának, akik egyáltalán nem akarnak háborúzni, mégis részt kell venniük benne. A főtitkáron is látszott, hogy nagyon nehéz neki ebben a helyzetben bármit is mondani, de mégis nagyon különleges volt egy olyan közösségben lenni ahol orosz és ukrán testvérek imádkoznak egymásért.”
Néha minket apró különbségek is szembefordítanak és elválasztanak egymástól. Gondoljunk arra, hogy milyen különbségeket kell áthidalni ebben a háborús helyzetben a hívőknek!
Sokan imádkoztak, imádkozunk emiatt és hallottam olyan gondolatokat is, hogy „Mi értelme volt imádkozni – úgyis kitört a háború?” Nem tudhatjuk, hogy miért van, hogy az imáinkra, nem érkezik válasz. De az is világos, a Bibliából tudjuk, hogy a hívők imájára volt, hogy Isten megváltoztatta a döntését és máshogyan történtek a dolgok. És olyan is volt, hogy nem változtatta meg a döntését és úgy történtek a dolgok. Ezért ő az Isten. Mi emberek vagyunk és nem értünk mindent, de az biztos, hogy ott van nekünk Isten üzenete, igeversek, mint például, ahol azt írja Pál apostol:
Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet éljünk teljes istenfélelemben és tisztességben. (1Tim 2:1-2)
Azt hiszem, hogy mi sem tehetünk mást, mint hogy ezeknek jegyében könyörögjünk. Imádkozzunk a vezetőkért, akik nagy jelentőségű döntéseket hoznak. Imádkozzunk azokért, akik szenvednek. Imádkozzunk azokért, akik gyászolnak. Imádkozzunk azokért a családokért, akiket szétszakítottak. Imádkozunk azért, hogy legyen lehetőség a segítségre és legfőképpen azért, hogy a gonosznak ebben a nyilvánvaló munkájában ne ő győzedelmeskedhessen, hanem hogy Isten ezen keresztül is megszólíthasson embereket!
Herjeczki Kornél
