Isten a teremtéssel kezdte. Utána kiválasztotta népét és útjára indította. Jézus Krisztusban azonban egy új lehetőséget adott…
Hálás vagyok és dicsőség Istennek, hogy én is megragadhattam ezt! „Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból. „Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet.” (Zsolt 40:2-3)
Iskoláim után a felnőtt életemet pedagógusként kezdtem. Azután jött egy lehetőség, pályát módosítottam, egy kereskedelmi cégnél dolgoztam tovább. Kevesebb munkával, sokkal több pénzt kerestem.
Megtérésem után férjhez mentem és Isten úgy vezetett, hogy térjek vissza a tanításhoz. A munkahelyemen nem akarták elhinni, hogy otthagyom azt az állást. Nem volt könnyű újrakezdeni. Isten azonban ezt az utat szánta nekem. Később, ahogy visszatekintettem az életemre megértettem, erre kaptam Tőle ajándékot. Mindvégig vezetett, fogta a kezem. Kijelölte a helyemet és csodákat éltem át. A bizonyságok fellege vett körül és ezt tapasztalom a mai napig is.
Szerintem nem csak a tanulók, a pedagógus is nagyon várja az év végét. Be kell vallani elfáradunk, kimerülünk, lendületünk, ötleteink, erőnk, türelmünk elapad. Minden tanév egy újrakezdés számomra. Mindig mérlegelem az elmúlt tanévet. Mi volt jó, hol hibáztam, mit lehetne másként, jobban. Olyan drága kincs, amit az Úrban kaptunk. Nála, Vele lehet újragondolni, újratervezni, újrakezdeni, MEGÚJULNI.
Az osztályom most nyolcadikos. Egy utolsó tanév együtt. Az első munkanap reggelén Isten így biztatott: „De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok…” (Ézs 40:31) Aznap még kétszer erősített meg ezzel az igével. Akkor hát kiben bíznék? Kihez is mehetnék?
Kovácsné Bodrogi Borbála