Olyan családba születtem, amelynek tagjai – így én is – megkeresztelkedtek, de nem voltak hívő keresztények. Még egy évvel ezelőtt én is ateista voltam: úgy hittem, hogy a tudományos tények és a valóság teljesen ellentmondanak Isten létezésének. Olyan ember voltam – és talán még ma is vagyok –, akit kristálytiszta logikával és érveléssel lehetett csak meggyőzni bármiről is. Az egyetemen megismertem egy keresztény srácot, akivel nagyon jó barátok lettünk. Neki köszönhetem, hogy kiszélesült a látóköröm, és megtanultam meghallgatni és elfogadni olyan embereket is, akik nézőpontja nem egyezett az enyémmel.
Körülbelül egy éve egy nagyon nehéz időszakon mentem keresztül: különböző kudarcok értek és nem tudtam ezeket feldolgozni. Nem volt önbecsülésem, értéktelennek tartottam magamat. Úgy éreztem, mások és a saját elvárásaimnak sem tudok megfelelni. Kétségeim az akkori világnézetemet és értékrendemet illetően is. Próbáltam elfelejtkezni a problémáimról, kicsapongó életet élni, de ez sem segített. Isten ebben a helyzetben talált meg engem. A barátom természetesen megemlítette Jézus Krisztust, mint a megoldást a problémáimra, de akkor még csak legyintettem arra a gondolatra, hogy Ő mentsen meg engem. Eközben elindult az egyetemen egy MEKDSZ-diákkör, ahova először csak kíváncsiságból kezdtem el járni. Meglepetten tapasztaltam, hogy ott a korombeli fiatalok nem utasítanak el engem, az ateistát. Nem zavarta őket, hogy sok kérdésem van, hiszen ők már akkor látták rajtam, hogy én Istent kerestem, akkor is, ha én még nem tudtam róla.
Hónapok teltek el így és az ÚR egyre közelebb húzott magához. Egyik januári reggelen aztán úgy ébredtem fel, hogy tudtam: ma meg fogok térni – így is lett. Azóta próbálom tanulni a krisztusi utat, és igyekszem őt ott szolgálni, ahol tudom, és ahova ő elhívott engem. Rengeteg MEKDSZ-es programon vagyok túl, és szívügyemmé vált a diákmisszió.
Ezt a gyülekezetet tavasszal találtam meg, és hatalmas szeretetet tapasztaltam itt. Úgy érzem, a különböző alkalmak alatt Isten megmutatta nekem, hogy ebben a közösségben van a helyem. Igyekszem, hogy meghalljam Isten hangját, iránymutatását és elhívását ebben a zajos világban, hogy átadjam neki egész életemet, és hogy Ő legyen az első az életem minden területén.
