Tanítás közben tanulni

Tanítás közben tanulni

A világmindenség legjobb tanítójának a tanulója voltam és vagyok.

Először a hívő családban, ahova megszülettem. Itt kaptam a legfontosabb alapokat. Kicsi gyermekkortól a vasárnapi iskolában, ami nagyon meghatározó volt az életemben – mai napig hálával gondolok a vasárnapi iskolai tanítómra (id. Remeczki János). Óvodában, általános és középiskolában – itt történt a tudásanyag megszerzése –, főiskolán (magyar-ének-karvezetői szakon). Itt szereztem a legfontosabb tudást és gyakorlatot ahhoz, hogy elinduljak a kitűzött cél, a tanítás felé.

Elkezdődött. 1961-ben. Általános iskola felső tagozat, osztályfőnöki feladat, bemutató órák, szakfelügyelet – 40 évnyi kemény munka. Nagyon szerettem csinálni. De a tanulás nem fejeződött be a diploma megszerzésével, ez végig kitartott a nyugdíjazásig. Állandóan képezni kellett magam tovább. (A jó pap is holtig tanul!) Csak Isten naponkénti segítségével, erejével tudtam végigcsinálni.

Ha mindezt átviszem a lelki élet területére, hasonló a helyzet. A nagyon fiatal koromban, 13 évesen megtörtént bemerítkezésem egyenes következménye volt a vasárnapi iskolai tanulmányoknak, a sok Bibliavers tanulásnak, bibliai történeteknek. Ott eldőlt a szívemben, hogy követem Jézus – de a bemerítkezés volt a kezdőpont. Ott nem lehetett megállni, tanulni kellett tovább, tovább…

Mikor Budapestre kerültem 1961-ben és tagja lettem a Wesselényi utcai Gyülekezetnek, vasárnapi iskolai tanító lettem, énekkari tag (kétszer az énekkart is vezényeltem). Bizonyságtételek, szavalatok, imaóra-vezetés, misszió szedés, nyugdíjas karácsony szervezés, szeretetvendégség és esküvők utáni vendégség szervezése. Minden szolgálaton keresztül valamire tanított Istenem. De ezt a munkát csak úgy lehetett végezni, ha a „kézikönyvet” a Bibliát állandóan használtam, ez adott fejlődést. És használom a mai napig is, és bár az életben már nem tanítok, de Isten nagyon sok mindenre tanít naponta, oktat, nevel, figyelmeztet. Hála érte! Tanít elfogadni az egyedüllétet, a magányt,
a teljes ráutaltságot, a Tőle való függést, a megelégedettséget, a testi-lelki fájdalmak elviselését. És így életem vége felé, majdnem 80 évesen is igyekszem tanulni Jézustól („Tanuljátok meg tőlem…”) szelídséget, alázatot, elfogadást, szeretetet, türelmet és még sok minden mást.  

Eszközeim még a Biblia, az Áhítat, a Mai Ige, az Életünk, Billy Graham könyvei, Cseri Kálmán testvér prédikációi, verseskönyvek, hitelődeink életéről szóló könyvek, Kiskőrösről rendelhető kiadványok, vasárnapi prédikációk.

Frittmann Gyuláné Magdi

Tartalom megosztása

Kapcsolódó tartalmak

Hála

Hála

„Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra.” (1Thessz 5:16-18) A fenti igevers sok fejtörést okozott hosszú ideig. Mindenért hálát adni, ez nem túlzás egy […]

Tartalom megosztása
Tudom, az Úrnak terve van velem

Tudom, az Úrnak terve van velem

A mostani bemerítkezők közül az én élettörténetem a leghosszabb, és bár ebből nem következik, de megtérésem története is igencsak hosszúra nyúlt. Olyan hosszúra, hogy itt csak néhány pillanatképet tudok felidézni, de gondolatban összekötve ezeket, kirajzolódik […]

Tartalom megosztása
Nyitott szívvel várom Őt

Nyitott szívvel várom Őt

Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy ott lehetek, ahol vagyok! Keresztény családban, igazi wessis gyerekként nőttem fel. Vasárnapi iskolában megtanultam az igeverseket, bibliai történeteket, és sosem volt kérdés bennem Isten létezése. Ezt mondták a szüleim és […]

Tartalom megosztása