Tanítás közben tanulni

Tanítás közben tanulni

A világmindenség legjobb tanítójának a tanulója voltam és vagyok.

Először a hívő családban, ahova megszülettem. Itt kaptam a legfontosabb alapokat. Kicsi gyermekkortól a vasárnapi iskolában, ami nagyon meghatározó volt az életemben – mai napig hálával gondolok a vasárnapi iskolai tanítómra (id. Remeczki János). Óvodában, általános és középiskolában – itt történt a tudásanyag megszerzése –, főiskolán (magyar-ének-karvezetői szakon). Itt szereztem a legfontosabb tudást és gyakorlatot ahhoz, hogy elinduljak a kitűzött cél, a tanítás felé.

Elkezdődött. 1961-ben. Általános iskola felső tagozat, osztályfőnöki feladat, bemutató órák, szakfelügyelet – 40 évnyi kemény munka. Nagyon szerettem csinálni. De a tanulás nem fejeződött be a diploma megszerzésével, ez végig kitartott a nyugdíjazásig. Állandóan képezni kellett magam tovább. (A jó pap is holtig tanul!) Csak Isten naponkénti segítségével, erejével tudtam végigcsinálni.

Ha mindezt átviszem a lelki élet területére, hasonló a helyzet. A nagyon fiatal koromban, 13 évesen megtörtént bemerítkezésem egyenes következménye volt a vasárnapi iskolai tanulmányoknak, a sok Bibliavers tanulásnak, bibliai történeteknek. Ott eldőlt a szívemben, hogy követem Jézus – de a bemerítkezés volt a kezdőpont. Ott nem lehetett megállni, tanulni kellett tovább, tovább…

Mikor Budapestre kerültem 1961-ben és tagja lettem a Wesselényi utcai Gyülekezetnek, vasárnapi iskolai tanító lettem, énekkari tag (kétszer az énekkart is vezényeltem). Bizonyságtételek, szavalatok, imaóra-vezetés, misszió szedés, nyugdíjas karácsony szervezés, szeretetvendégség és esküvők utáni vendégség szervezése. Minden szolgálaton keresztül valamire tanított Istenem. De ezt a munkát csak úgy lehetett végezni, ha a „kézikönyvet” a Bibliát állandóan használtam, ez adott fejlődést. És használom a mai napig is, és bár az életben már nem tanítok, de Isten nagyon sok mindenre tanít naponta, oktat, nevel, figyelmeztet. Hála érte! Tanít elfogadni az egyedüllétet, a magányt,
a teljes ráutaltságot, a Tőle való függést, a megelégedettséget, a testi-lelki fájdalmak elviselését. És így életem vége felé, majdnem 80 évesen is igyekszem tanulni Jézustól („Tanuljátok meg tőlem…”) szelídséget, alázatot, elfogadást, szeretetet, türelmet és még sok minden mást.  

Eszközeim még a Biblia, az Áhítat, a Mai Ige, az Életünk, Billy Graham könyvei, Cseri Kálmán testvér prédikációi, verseskönyvek, hitelődeink életéről szóló könyvek, Kiskőrösről rendelhető kiadványok, vasárnapi prédikációk.

Frittmann Gyuláné Magdi

Tartalom megosztása

Kapcsolódó tartalmak

Megpecsételni

Megpecsételni

Pár hónapja bemerítkezett nővéremmel együtt keresztény családból származunk. Szüleim tanítása és a tőlük látott példa megalapozta az én életemet is. 2018-ban, egy pányoki ifjúsági táborban adtam át az életemet az Úrnak. Azon az estén a […]

Tartalom megosztása
Nem tudás, hanem tapasztalat és hit

Nem tudás, hanem tapasztalat és hit

Keresztény nevelést kaptam. És bár a szüleim válása megnehezítette a testvéreim és az én neveltetésemet, édesapám továbbra is minden tőle telhetőt, sokszor még jóval többet is megtett, hogy a helyes úton tartson minket. Középiskolásként is […]

Tartalom megosztása
Kezdjen velem, amit eltervezett

Kezdjen velem, amit eltervezett

Keresztény, sőt megtért családba születtem, szüleim már kicsi koromtól fogva járattak gyülekezetbe, volt bemutató alkalmam, majd gyerektáborokba, később ifjúsági táborokba is jártam – majd történt egy törés. Egészen pontosan nem tudnám meghatározni hol, csak azt […]

Tartalom megosztása