Tanítás közben tanulni

Tanítás közben tanulni

A világmindenség legjobb tanítójának a tanulója voltam és vagyok.

Először a hívő családban, ahova megszülettem. Itt kaptam a legfontosabb alapokat. Kicsi gyermekkortól a vasárnapi iskolában, ami nagyon meghatározó volt az életemben – mai napig hálával gondolok a vasárnapi iskolai tanítómra (id. Remeczki János). Óvodában, általános és középiskolában – itt történt a tudásanyag megszerzése –, főiskolán (magyar-ének-karvezetői szakon). Itt szereztem a legfontosabb tudást és gyakorlatot ahhoz, hogy elinduljak a kitűzött cél, a tanítás felé.

Elkezdődött. 1961-ben. Általános iskola felső tagozat, osztályfőnöki feladat, bemutató órák, szakfelügyelet – 40 évnyi kemény munka. Nagyon szerettem csinálni. De a tanulás nem fejeződött be a diploma megszerzésével, ez végig kitartott a nyugdíjazásig. Állandóan képezni kellett magam tovább. (A jó pap is holtig tanul!) Csak Isten naponkénti segítségével, erejével tudtam végigcsinálni.

Ha mindezt átviszem a lelki élet területére, hasonló a helyzet. A nagyon fiatal koromban, 13 évesen megtörtént bemerítkezésem egyenes következménye volt a vasárnapi iskolai tanulmányoknak, a sok Bibliavers tanulásnak, bibliai történeteknek. Ott eldőlt a szívemben, hogy követem Jézus – de a bemerítkezés volt a kezdőpont. Ott nem lehetett megállni, tanulni kellett tovább, tovább…

Mikor Budapestre kerültem 1961-ben és tagja lettem a Wesselényi utcai Gyülekezetnek, vasárnapi iskolai tanító lettem, énekkari tag (kétszer az énekkart is vezényeltem). Bizonyságtételek, szavalatok, imaóra-vezetés, misszió szedés, nyugdíjas karácsony szervezés, szeretetvendégség és esküvők utáni vendégség szervezése. Minden szolgálaton keresztül valamire tanított Istenem. De ezt a munkát csak úgy lehetett végezni, ha a „kézikönyvet” a Bibliát állandóan használtam, ez adott fejlődést. És használom a mai napig is, és bár az életben már nem tanítok, de Isten nagyon sok mindenre tanít naponta, oktat, nevel, figyelmeztet. Hála érte! Tanít elfogadni az egyedüllétet, a magányt,
a teljes ráutaltságot, a Tőle való függést, a megelégedettséget, a testi-lelki fájdalmak elviselését. És így életem vége felé, majdnem 80 évesen is igyekszem tanulni Jézustól („Tanuljátok meg tőlem…”) szelídséget, alázatot, elfogadást, szeretetet, türelmet és még sok minden mást.  

Eszközeim még a Biblia, az Áhítat, a Mai Ige, az Életünk, Billy Graham könyvei, Cseri Kálmán testvér prédikációi, verseskönyvek, hitelődeink életéről szóló könyvek, Kiskőrösről rendelhető kiadványok, vasárnapi prédikációk.

Frittmann Gyuláné Magdi

Tartalom megosztása

Kapcsolódó tartalmak

Út a megtérésemhez

Út a megtérésemhez

23 évem alatt még sosem éreztem ekkora szükségét Jézusnak az életemben, a közeledni vágyó akaratomat, a bibliai tanításoknak a fontosságát, mint most. Nem volt részem keresztény nevelésben, a családból senki sem volt – nagymamámon kívül […]

Tartalom megosztása
Imában átadtam…

Imában átadtam…

Megtérésem nem friss történet, már három és fél éve, 2017. szeptember 9-én, éppen a névnapomon volt. Édesapám, Réz Ádám 16 éve tért meg, anyukám meg 10 évvel ezelőtt. Fiatal koromban jó neveltetést kaptam, tudtam, hogy […]

Tartalom megosztása
Hála

Hála

„Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra.” (1Thessz 5:16-18) A fenti igevers sok fejtörést okozott hosszú ideig. Mindenért hálát adni, ez nem túlzás egy […]

Tartalom megosztása