Karácsony előtti gondolatfoszlányok

Karácsony előtti  gondolatfoszlányok

A próféták-ígérte, évszázadok-várta Gyermek földünkre lépni készül. Mária érzi már a perc közeledtét… tehát Józseffel sietve ajtóról-ajtóra jár: bebocsátást kérnek.

De Betlehemben ma…, éppen ma akkora a nyüzsgés! Máskor olyan szívesen…, olyan nagyon szívesen… Csakhát éppen ma… ma – sajnos – nem lehet. Olyan őszintén sajnálják, hogy nem tudnak segíteni! Ó, az emberek mindig olyan őszintén sajnálják, ha éppen nem lehet. De hát a körülmények!… A pillanatnyi körülmények. Egyébként Betlehemben nagyon sok a jószívű ember… csak éppen el vannak foglalva a saját ügyeikkel. Az emberek mindig nagyon el vannak foglalva a saját ügyeikkel… és a saját ügy mindig nagyon fontos…, és a saját ügy mindig nagyon sürgető.

Így aztán észre sem veszik, hogy a Szent ott van a közelükben. A saját ügyeikkel elfoglalt emberek sohase veszik észre a Szentet. Néha azt hiszik, hogy egyáltalán nem is találkoztak vele. Pedig csak pillanatnyi ügyeik fedtél el szem elől…, és akkor a szív elől is. A pillanatnyi nagyon könnyen elfedi az örökkévalót.

Pedig valahol a szíve mélyén az ember nagyonis várja a Szentet. Már évszázadok óta várja. Csak éppen tévedés áldozata lett. Mikor zörgetnek, mindig azt hiszi, hogy József és Mária kopogtat. Mert csupán Józsefet és Máriát lehet látni… az Eljövendőt nem… még nem. És Józsefnek meg Máriának nincsen glóriája…! Ők csak egyszerű embereknek látszanak, akik inkább gondot és problémát jelentenének. Arra meg nem vagyunk felkészülve.

Hanem az Eljövendőt,… Őt várjuk. Miatta talán még saját ügyeinket is félretennénk… talán még pillanatnyi nehézségeinkről is elfelejtkeznénk… talán…! Igen, ha tudnánk, hogy Ő érkezik…, meg hogy Ő zörget…! Az más lenne… egészen már.

Mert valahol a szíve mélyén az ember nagyonis várja a Szentet… Hisz próféták ígérték…, meg századok várták. Várták, mint aki érzi, hogy Ő a megoldás, … egyedül. az ember érzi, valahol nagyon mélyen érzi: be kellene fogadnunk a Szentet -, hogy megtisztítson bűneinkből: a részegségből, gyűlölködésből, paráznaságból, … meg mindig fontos ügyeink rabságából, … meg sajnálkozással helyettesített segítéseinkből. … és azt is érzi, hogy rá kellene érni végre. Legalább arra, hogy észre vegyük a Szentet. Legalább annyira rá kellene érnünk, hogy észrevehessük, ha közeledik. Lehet, ma sem glóriásan zörget … az is lehet, hogy nem személyesen Ő kopog … s hogy akik nevében szólnak egyszerű embereknek látszanak. Csak őket látni…, az Eljövendőt nem…, még ma nem…!

Hetényi Attila


Az írás először a Szövétnekben, a Neszmélyi Baptista Gyülekezet lapjában
jelent meg, 1995. decemberében

Tartalom megosztása

Kapcsolódó tartalmak

Állandóság és változás

Állandóság és változás

Isten tulajdonságairól a Biblia ritkán beszél, Istenről leginkább tettei kapcsán alkothatunk magunknak képet. Megfigyelhetjük, ahogyan cselekszik, például kiválasztja a félénk természetű Gedeont és hadvezérré teszi. Kiválaszt egy Mária nevű lányt és Fiának az édesanyjává teszi, […]

Tartalom megosztása
Lehetetlen nem hinni

Lehetetlen nem hinni

Az életünk tényleg a hiten alapszik. És most nem a keresztényekre gondolok, hanem a huszonegyedik század bármelyik, találomra kiválasztott emberére. A civilizációnk és különösen a gazdaságunk színtiszta hiten áll. Általában nem vagyunk ennek tudatában, pedig […]

Tartalom megosztása
Szabadság

Szabadság

Képzeljünk egy végtelen óceánt. Majd képzeljük el Riót, a halat, akit kiengednek az óceán közepén. A körülmények tökéletesek, megfelelő hőmérsékletű a víz, van bőven plankton, sőt, itt-ott más halak is úszkálnak. Rió szabad. Most képzeljük […]

Tartalom megosztása