Isten dicsőítése

Isten dicsőítése

A gyülekezeti zenélést, éneklést már megtérésem előtt is gyakoroltam, ám Isten szívből jövő dicsőítése, a valódi szolgálat csak pár éve része igazán az életemnek. De hálát adok az Úrnak, hogy nem hagyott benne abban a langyosságban, melyben sokáig megmaradtam – ez a folyamatos elhidegülés vezetett el végül egy olyan mélypontra, ahonnan már tényleg csak Isten szabadító kegyelme tudott felemelni. Hála Neki, azóta egészen új alapokra helyezte bennem az Ő dicsőítését, s azóta is folyamatosan formálódom ezen a téren.

Megláthattam és megérthettem, hogy nem kell keresnünk, de nem is találnánk nyomósabb indokot az Ő magasztalására, minthogy egyszerűen Ő méltó rá, és az Ő méltósága nem függ az én hangulatomtól, a problémáimtól, vagy érzelmeimtől – bármikor lerakhatom mindezeket az Ő keresztje elé, és Ő felszabadít az imádatra.

A fókusz mindig Istenen van, nem a zenészeken, sőt vallom, hogy a dicséretben nincs különbség gyülekezet és dicsőítő csapat közt, a mi dolgunk csak annyi, hogy úgymond beálljunk a frontvonalba, mikor a közösség egységben az Úr előtt leborul, és mindeközben a Sátán mesterkedéseinek ellenáll a Szent szellem segítségével. Ez persze rámutat, mekkora a felelőssége a szolgálatnak, mert csak akkor tud felmagasztaltatni Isten minden név fölé, mikor átadjuk a Szentléleknek az irányítást, engedjük, hogy Ő munkálkodjon, hiszen Nála tökéletesebben senki sem tudja dicsőíteni a Fiút. Ehhez az Úrtól kell kérjük, hogy tisztítson és üresítsen meg az Ő imádatára, mert csak így tud rajtunk átvilágítani.

Ezeken az alkalmakon különféle módon tapasztalom az Ő munkáját. sokszor van, hogy jelenlétét nagyon személyre szólóan élem meg, ám az is többször előfordult, hogy a Szentlélek megjelenését közösségi szinten, mindenki számára nyilvánvaló módon tapasztaljuk meg. Átéltem már, hogy jelenléte felemelt, szinte repített, volt, hogy bevilágította a szívem, és rámutatott bűnökre, sőt, megtapasztaltam egyszer azt is, milyen az, mikor az Ő dicsőségének a súlya szinte összeroppant engem.
Hiszem, hogy ezek az élmények, megtapasztalások nem önmagukért vannak, Isten céllal tárja elénk az Ő szentségét. Tavaly hallottam egy igehirdetésben a következő (nagyon is valóságos) isteni körforgásról. Mikor magasztaljuk Őt, és felemeljük a Nevét – hiszen Ő méltó rá – Ő megmutatja az Ő dicsőségét, ami minket nagyobb imádatra indít. Erre Isten még jobban kijelenti szentségét, ami nálunk még nagyobb magasztalást generál, és ez így mehet egy életen át, mikor Ő az Őt megillető helyre kerül az életünkben és a szolgálatunkban.

„Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük
az Úr dicsőségét mindnyájan,
ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által
dicsőségről dicsőségre.”
(2 Kor 3:18)

Ez az ige nyitotta fel teljesen a szememet, hogy meglássam a dicsőítés lényegét. Csodálatos, hogy abban a közvetlen jelenlétben, melyet megtapasztalunk az imádat során, a Lélek átformál minket dicsőségről dicsőségre, azokká az emberekké, akikké Ő minket eltervezett a világ teremtetése előtt, tökéletesen az Ő képére és hasonlatosságára. S bár ennek a folyamatnak jeleit láthatjuk és tapasztalhatjuk a dicsőítésen keresztül, ilyenkor kapunk a Szent szellemtől impulzusokat. A formálódás kitart egy életen át, míg el nem érjük az Ő országában menyasszonyként a tökéletes megszentelődést.

Kovács Anna

Tartalom megosztása

Kapcsolódó tartalmak

Önfeláldozásuk hitet ébresztett bennem

Önfeláldozásuk hitet ébresztett bennem

12 éves lehettem, amikor egy nagyon érdekes ifjúsági regényt találtam szüleim könyvespolcán. Abban az időben jöttek felszínre első kérdéseim az Istennel való járással és az Ő követésével kapcsolatban. A könyv Cserepka Margit és János, orvos-misszionárius […]

Tartalom megosztása
Példa, érték

Példa, érték

Ahogy visszatekintek az életemre, számtalan olyan személy jut eszembe, akiknek valamely tulajdonsága, cselekedete példaértékű volt számomra, valamilyen módon befolyásolta az életem alakulását. Először említem édesapámat, akinek a kimondott szavára, megtett ígéretére mindig biztosan számíthattam. Gyerekként […]

Tartalom megosztása
Tudása a szívéből fakad…

Tudása a szívéből fakad…

Napjainkban fokozottan látóterünkbe kerülnek a munkájukat hivatásszerűen, önzetlenül végző orvosok. Én most egy olyan nagyszerű emberről írok le néhány gondolatot, aki nemcsak az orvosi pályámra, de az egész életemre is meghatározó volt. 1977-ben szívemben szilárd […]

Tartalom megosztása