Hogyan éltem meg a karantént?

Hogyan éltem meg a karantént?

Egyértelműen pozitív vég kicsengéssel gondolok vissza erre az időszakra, annak ellenére, hogy kemény próbának bizonyult több szempontból is.

Négy otthon tanuló, köztük egy érettségiző gyerek mellett, a digitális oktatás miatt a saját pedagógusi komfortzónámból kibillentve a fizikai és mentális túlterheltség dominált az első hetekben. A fertőzés miatti stressz, szorongás szinte háttérbe szorult a nagycsaládról való gondoskodás megnövekedett terhei mellett. Némi túlzással az összeroppanás határára kerültem. Ahogy azonban belerázódtunk az új napirendbe és feladatokba, lassan kibontakozott a kényszerű bezártságban rejlő lehetőségek sora és elkezdtem kicsit más szemszögből figyelni az életünket.

A családommal való kapcsolat megerősödése nagy ajándéka a veszélyhelyzetnek. Az együtt töltött idő ráébresztett, hogy még mindig milyen keveset tudok a férjemről, gyerekeimről és milyen új áldásokat, örömöket tartogat a kapcsolat, ha elegendő időt szánunk rá. Boldogság volt megélni, hogy a nagykorú gyerekek is igénylik a közös társasjátékozást, bolondozást, hosszú beszélgetéseket.

Napi szinten rácsodálkoztam és nagy hála ébredt bennem a természeti világ szépségéért. Így utólag nem is értem, hogy tudtam átsiklani az elmúlt években a tavaszi ébredés csodája felett. A természet megújulása egyfajta kifejeződése volt a bennem zajló lelki változásoknak is.

Bár rengeteg teendővel kellett megküzdenem napi szinten, a monoton feladatok közben sokkal több időm jutott az elmélyülésre, és Isten sok kérdést tett fel nekem. Hol van Ő jelenleg az életemben, azon az úton járok vajon, ahol látni akar? A pörgős hétköznapok hiánya, a sok-sok program és kapcsolatápolás elmaradása miatt azt éltem meg, mintha végre kettesben maradtam Istennel, a szó legjobb értelmében.

Kicsit mintha hátraléptem volna a saját életemtől, és messzebbről tudtam áttekinteni a prioritásokat, a konkrét emberekhez és a pénzhez fűződő viszonyomat. Amikor az ember visszafogja a fogyasztását, nem vásárol, nem utazik, nem költ programokra, rájön, hogy ezek nem is hiányoznak annyira, mint korábban gondolta. Sokan – velem együtt – lomtalanításba fogtak ezekben a hetekben, de a kinőtt, elhasználódott tárgyaktól való megszabadulás mellett még fontosabb volt nekem a céltévesztett, haszontalan vagy csupán túlzásba vitt, aránytalanul nagy jelentőséget kapó dolgoktól való megválás.

Várom, hogy az újrakezdésben mennyire tudom megvalósítani ezeket a változtatásokat, hogyan tudom a napi döntéseimben érvényre juttatni azt, amit Isten megmutatott az értékrendem megújulásával kapcsolatban.

„Várva vártam az URat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat.
Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet. Új éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét.”
(40. zso
ltár)

Hetényi Orsolya

Tartalom megosztása

Kapcsolódó tartalmak

Önfeláldozásuk hitet ébresztett bennem

Önfeláldozásuk hitet ébresztett bennem

12 éves lehettem, amikor egy nagyon érdekes ifjúsági regényt találtam szüleim könyvespolcán. Abban az időben jöttek felszínre első kérdéseim az Istennel való járással és az Ő követésével kapcsolatban. A könyv Cserepka Margit és János, orvos-misszionárius […]

Tartalom megosztása
Példa, érték

Példa, érték

Ahogy visszatekintek az életemre, számtalan olyan személy jut eszembe, akiknek valamely tulajdonsága, cselekedete példaértékű volt számomra, valamilyen módon befolyásolta az életem alakulását. Először említem édesapámat, akinek a kimondott szavára, megtett ígéretére mindig biztosan számíthattam. Gyerekként […]

Tartalom megosztása
Tudása a szívéből fakad…

Tudása a szívéből fakad…

Napjainkban fokozottan látóterünkbe kerülnek a munkájukat hivatásszerűen, önzetlenül végző orvosok. Én most egy olyan nagyszerű emberről írok le néhány gondolatot, aki nemcsak az orvosi pályámra, de az egész életemre is meghatározó volt. 1977-ben szívemben szilárd […]

Tartalom megosztása