Hogyan éltem meg a karantént?

Hogyan éltem meg a karantént?

Egyértelműen pozitív vég kicsengéssel gondolok vissza erre az időszakra, annak ellenére, hogy kemény próbának bizonyult több szempontból is.

Négy otthon tanuló, köztük egy érettségiző gyerek mellett, a digitális oktatás miatt a saját pedagógusi komfortzónámból kibillentve a fizikai és mentális túlterheltség dominált az első hetekben. A fertőzés miatti stressz, szorongás szinte háttérbe szorult a nagycsaládról való gondoskodás megnövekedett terhei mellett. Némi túlzással az összeroppanás határára kerültem. Ahogy azonban belerázódtunk az új napirendbe és feladatokba, lassan kibontakozott a kényszerű bezártságban rejlő lehetőségek sora és elkezdtem kicsit más szemszögből figyelni az életünket.

A családommal való kapcsolat megerősödése nagy ajándéka a veszélyhelyzetnek. Az együtt töltött idő ráébresztett, hogy még mindig milyen keveset tudok a férjemről, gyerekeimről és milyen új áldásokat, örömöket tartogat a kapcsolat, ha elegendő időt szánunk rá. Boldogság volt megélni, hogy a nagykorú gyerekek is igénylik a közös társasjátékozást, bolondozást, hosszú beszélgetéseket.

Napi szinten rácsodálkoztam és nagy hála ébredt bennem a természeti világ szépségéért. Így utólag nem is értem, hogy tudtam átsiklani az elmúlt években a tavaszi ébredés csodája felett. A természet megújulása egyfajta kifejeződése volt a bennem zajló lelki változásoknak is.

Bár rengeteg teendővel kellett megküzdenem napi szinten, a monoton feladatok közben sokkal több időm jutott az elmélyülésre, és Isten sok kérdést tett fel nekem. Hol van Ő jelenleg az életemben, azon az úton járok vajon, ahol látni akar? A pörgős hétköznapok hiánya, a sok-sok program és kapcsolatápolás elmaradása miatt azt éltem meg, mintha végre kettesben maradtam Istennel, a szó legjobb értelmében.

Kicsit mintha hátraléptem volna a saját életemtől, és messzebbről tudtam áttekinteni a prioritásokat, a konkrét emberekhez és a pénzhez fűződő viszonyomat. Amikor az ember visszafogja a fogyasztását, nem vásárol, nem utazik, nem költ programokra, rájön, hogy ezek nem is hiányoznak annyira, mint korábban gondolta. Sokan – velem együtt – lomtalanításba fogtak ezekben a hetekben, de a kinőtt, elhasználódott tárgyaktól való megszabadulás mellett még fontosabb volt nekem a céltévesztett, haszontalan vagy csupán túlzásba vitt, aránytalanul nagy jelentőséget kapó dolgoktól való megválás.

Várom, hogy az újrakezdésben mennyire tudom megvalósítani ezeket a változtatásokat, hogyan tudom a napi döntéseimben érvényre juttatni azt, amit Isten megmutatott az értékrendem megújulásával kapcsolatban.

„Várva vártam az URat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat.
Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet. Új éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét.”
(40. zso
ltár)

Hetényi Orsolya

Tartalom megosztása

Kapcsolódó tartalmak

Hála

Hála

„Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra.” (1Thessz 5:16-18) A fenti igevers sok fejtörést okozott hosszú ideig. Mindenért hálát adni, ez nem túlzás egy […]

Tartalom megosztása
Tudom, az Úrnak terve van velem

Tudom, az Úrnak terve van velem

A mostani bemerítkezők közül az én élettörténetem a leghosszabb, és bár ebből nem következik, de megtérésem története is igencsak hosszúra nyúlt. Olyan hosszúra, hogy itt csak néhány pillanatképet tudok felidézni, de gondolatban összekötve ezeket, kirajzolódik […]

Tartalom megosztása
Nyitott szívvel várom Őt

Nyitott szívvel várom Őt

Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy ott lehetek, ahol vagyok! Keresztény családban, igazi wessis gyerekként nőttem fel. Vasárnapi iskolában megtanultam az igeverseket, bibliai történeteket, és sosem volt kérdés bennem Isten létezése. Ezt mondták a szüleim és […]

Tartalom megosztása