Isten mindig velünk van és meghallgat minket!

Isten mindig velünk van és meghallgat minket!

Keresztény családban nőttem, fel édesapám lelkipásztor, így kiskorom óta az ige jelenlétében voltam. Sosem volt kérdés számomra Isten létezése, de nem volt személyes kapcsolatom vele.

Egy gyerektáborban tértem meg, de az a fellángolás, ami akkor volt, visszatérve a hétköznapokba nem tartott sokáig. Sok helyre jártam ifire, de sehol nem találtam meg a helyem. 2,5 éve jöttünk a Wessibe, ahol mindannyian megtaláltuk a helyünket. Egy olyan szerető és támogató ifjúságba kerültem be, ahol még sose voltam és ezért nagyon hálás vagyok Istennek. Itt kezdődött el az , hogy Istennel nap mint nap töltsek időt, és keressem Őt. Ősszel az ifiből páran elmentünk egy ifjúsági konferenciára, ahol Isten megszólított, hogy világítsak a sötétben, még akkor is ha a sötétség nem fogad be. Elkezdtem bibliatanulmányozásra járni, és eldöntöttem, hogy be szeretnék merítkezni.

Sajnos elmaradt a bemerítésem júniusban a járványhelyzet miatt, de erre ma már hatalmas áldásként gondolok. A karantén alatt olyan helyzetbe kerültem, amiből nem szerettem volna kijönni – az önsajnálat gödrében ragadtam. Az ifitábor alatt viszont Isten tanítások és emberek által szólt nekem. A kérdésekre válaszokat kaptam, sokszor volt kétely bennem, hogy csak imádkozok és imádkozok, de Isten nem válaszol, nem akar velem foglalkozni. Ebben az időben értettem/éreztem meg hogy Isten sosem hagy el, még akkor is, ha a legtávolabb érzem magam tőle. Jézus várt engem a kapunál, de engem valami visszatartott, hogy bemenjek. Isten teljesen összetörte az óembert bennem, hogy ő egy teljesen új emberrel tudjon munkálkodni. Ő a kezébe vett és bevitt ezen a kapun, csak át kellett neki adnom az irányítást, és nem a saját gondolataim után menni. Itt, a gyülekezetben rengeteg barátot szereztem, de közülük a legfontosabb Jézus! Ő életét adta értem, ezért egész életemmel neki szeretnék szolgálni. Csak biztatni szeretnék mindenkit, hogy szüntelenül imádkozzunk, mert Isten mindig velünk van és meghallgat minket!

Marton Sára

Tartalom megosztása

Kapcsolódó tartalmak

Megpecsételni

Megpecsételni

Pár hónapja bemerítkezett nővéremmel együtt keresztény családból származunk. Szüleim tanítása és a tőlük látott példa megalapozta az én életemet is. 2018-ban, egy pányoki ifjúsági táborban adtam át az életemet az Úrnak. Azon az estén a […]

Tartalom megosztása
Nem tudás, hanem tapasztalat és hit

Nem tudás, hanem tapasztalat és hit

Keresztény nevelést kaptam. És bár a szüleim válása megnehezítette a testvéreim és az én neveltetésemet, édesapám továbbra is minden tőle telhetőt, sokszor még jóval többet is megtett, hogy a helyes úton tartson minket. Középiskolásként is […]

Tartalom megosztása
Kezdjen velem, amit eltervezett

Kezdjen velem, amit eltervezett

Keresztény, sőt megtért családba születtem, szüleim már kicsi koromtól fogva járattak gyülekezetbe, volt bemutató alkalmam, majd gyerektáborokba, később ifjúsági táborokba is jártam – majd történt egy törés. Egészen pontosan nem tudnám meghatározni hol, csak azt […]

Tartalom megosztása