Az életünk tényleg a hiten alapszik. És most nem a keresztényekre gondolok, hanem a huszonegyedik század bármelyik, találomra kiválasztott emberére. A civilizációnk és különösen a gazdaságunk színtiszta hiten áll. Általában nem vagyunk ennek tudatában, pedig így van. Ezért elég furcsa az, amikor valaki azt mondja, hogy nem hisz. Nem hinni lehetetlen. És nem is nagyon érdemes. Igaz, a hit némileg preszítzsvesztetté vált, de ettől még az az alap – jobb, ha őszinték vagyunk magunkhoz.
Vegyük példaként a pénzt: mitől van értéke a forintnak, a dollárnak, vagy a svájci franknak? Miért dolgozunk pár darab papírért heteken át? A boltokban, az orvosnál vagy az étteremben miért kapunk érte bármit is? Csak papír! Száz éve már, hogy a pénz mögött nincs aranyfedezet, körülbelül ötven éve, hogy keményvaluta sem, sem más áru, sem gazdasági teljesítmény… A nemzeti bank annyit nyomtat belőle amennyit szeretne, amennyi papírja és festékje van. Nincs fedezete, tárgyi garanciája. Nincs mögötte semmi, mégsem omlik össze. Pontosabban, nincs mögötte kézzel megfogható dolog, csak a láthatatlan hit. De, ez éppoly erős, mint az arany. Az ad a pénznek értéket, hogy mi mindannyian elfogadjuk és használjuk. Ennyi! Csak ennyi van mögötte, de ez bőven elég.
Ugye, mennyire furcsa, amikor a hit valóságosan megjelenik? Amikor nem üres lufi, hanem megfogható realitás? Az életünk és a civilizációnk színtiszta hiten alapszik. Ezer példát hozhatnánk még… Mindannyian hiszünk, ez a humánumunk része. És a következő kérdés az, hogy miben.
Elekes József
