Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy ott lehetek, ahol vagyok!
Keresztény családban, igazi wessis gyerekként nőttem fel. Vasárnapi iskolában megtanultam az igeverseket, bibliai történeteket, és sosem volt kérdés bennem Isten létezése. Ezt mondták a szüleim és a körülöttem lévő emberek is, én pedig elhittem nekik. Természetes volt számomra az is, hogy Isten szeret, viszont ennek a jelentőségét sokáig nem fogtam fel. 12 éves voltam, amikor elmentem egy keresztény gyerektáborba, és átadtam az életemet Jézusnak. Azon az estén nem hallottam Istenről semmi újat, de ekkor értettem meg, mit jelent számomra az evangélium. Ráébredtem, hogy Isten személyesen is tud munkálkodni az életemben, kapcsolatom lehet vele, és kértem, hogy lépjen be az életembe.
Ezután azonban visszakerültem a hétköznapokba, és teljes kudarcként éltem meg, hogy nem tudtam kitartani Isten mellett, újra meg újra elbuktam. Úgy éreztem, tökéletes kereszténynek kellene lennem ahhoz, hogy Isten szeressen. Ez öt éve történt, azóta megértettem, hogy mindig fogok elkövetni hibákat, ezen a földön sosem leszek tökéletes, de szerencsére Isten nem is ezt várja el tőlem. Csak azt szeretné, ha nyitott szívvel várnám Őt, és keresném az utat, amit nekem szán. Hálás vagyok azért, hogy nekem már nem kell megküzdenem a kegyelemért, csak a kezemet kell nyújtanom érte és elfogadnom, mint ajándékot. Hálás vagyok, amiért már kezdettől fogva voltak mellettem olyan emberek, akik hitben előttem jártak és példák lehettek számomra. Hálás vagyok, amiért Isten akkor is ott volt mellettem és kitartóan keresett, amikor én elfordultam tőle. Hiszem, hogy a legjobbat tartogatja számomra, és most szeretnék én is egy újabb lépést tenni felé, és odatenni mindent az Ő lábai elé.
Körmendy Sára
