Adventi várakozás

Adventi várakozás

A várakozáshoz többnyire negatív érzések társulnak. Mikor lesz már zöld a lámpa? Meddig kell még az orvosra várni? De a várakozás más esetekben inkább fontos felkészülési idő. A magzat kilenc hónapig fejlődik az anyuka méhében, és nem járunk jól, ha a születést siettetjük. Kell is ennyi idő, hogy jól fogadhassuk az újszülöttet. Ünnepeink többnyire egy eseménnyel kapcsolatosak: születés, keresztre feszítés, feltámadás, mennybemenetel, a Szentlélek kitöltetése. Advent viszont egy időtartam. Hogy töltsük el ezt a négy hetet?

Egyrészt lehetőség ez az időszak arra, hogy visszatekintsünk. Gondolhatunk arra a négyszáz évre, amelyben nem volt kijelentés, majd végre megtörtént a csoda, és Isten emberi testet öltött. De a Biblia ennél nagyobb távlatokat is feltár előttünk. Pál amikor Krisztusról ír, azt mondja, hogy „minden általa és reá nézve teremtetett” (Kol 1:16). Vagy a zsidókhoz írt levél első mondataiban azt olvashatjuk, hogy Isten a Fiú által teremtette a világot (Zsid 1:1-2). A végtelen világegyetem öröktől fogva létező teremtője 2000 évvel ezelőtt belesűrítette magát egy jászolba. Kell ehhez idő, hogy valahogy kapisgáljuk e csoda jelentőségét. És milyen nagy dolog, hogy Isten így feltárja előttünk a múltat. Adjunk ezért hálát naponként!

Az advent lehetőség arra is, hogy a jövőbe tekintsünk. Isten előre kijelentette az üdvtörténet fontosabb eseményeit, és bár sok várakozással, de a próféciák sorra beteljesedtek. Nem lehet tehát kétségünk abban, hogy ez a jövőben is így lesz, és Jézus Krisztus vissza fog jönni, most már nem kisdedként, hanem hatalommal. Része lesz ez annak a hatalmas újjáteremtő munkának, amelyben a gonoszság, a fájdalom és a halál végleg eltöröltetik (Jelenések 21:3-4). A jövőnket tehát nem véletlen események és vak vírusok irányítják, hanem tudhatjuk, hogy mindezek mögött ott van a kezdetet és a véget egyaránt formáló személyes Isten, akit ugyan néha nem értünk, de bizonyosan megteszi azt, amit ígért.

Adventi csendünkben Isten Lelke be tud tölteni minket a múlt bizonyosságával és a jövő reménységével, ami erőt adhat ahhoz, hogy éljünk a mában. Így vesszük észre azt az embert, aki ma a segítségünkre szorul. Eszükbe jut, hogy ma valakit fel kellene hívnunk, meg kellene látogatnunk, valakitől bocsánatot kellene kérnünk, vagy meg kellene bocsánatunk. Valakinek ma el kellene mondani, hogy Isten mennyire szereti! Mert bármily furcsa is, de adventkor nemcsak mi várunk, hanem más is:

„…a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését”. (Róma 8:19)

Herjeczki Kornél

Tartalom megosztása

Kapcsolódó tartalmak

A szabad élet ünnepe

A szabad élet ünnepe

Húsvét az élet, a feltámadás, a szabadság ünnepe. Jézus Krisztus feltámadása elhozta a félelemtől való szabadságot. Nincs olyan mélység a halálban, amiből ő ne tudna megszabadítani: Mivel pedig a gyermekek test és vér részesei, ő […]

Tartalom megosztása
Virágvasárnap

Virágvasárnap

Miként lehet úgy ünnepelni Jézus Krisztus bevonulását Jeruzsálembe, hogy közben tudjuk, pár nap múlva milyen szomorú események történtek meg vele? Miként lehet úgy ünnepelni, hogy közben tudjuk, nagyon rossz dolgok történnek most is a világunkban. […]

Tartalom megosztása
Imádság háború idején

Imádság háború idején

Közel van az ÚR a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti. (34. zsoltár) Az elmúlt napokban megtörtént valami, amiről azt gondoltam, hogy nem történhet meg. Tévedtem, ebben is, mint sok másban. Az első napján […]

Tartalom megosztása