Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. (Fil 4:6-7)
A hálaadás legyőzi bennünk az aggodalmaskodást. Az Ige egyértelműen fogalmaz: lehetnek szükségeink, problémáink, nehézségeink, ez teljesen rendben van. Ugyanakkor a szükséghelyzeteknek nem feltétlenül kell együtt járniuk beteges félelemmel, aggodalmaskodással. Hálaadással gondoljunk Isten tetteire, amelyeket a múltunkban cselekedett.
Tizenhét éves koromban volt egy nagy autóbalesetünk. Kórházba kerültem, de Isten megvédett a súlyos sérüléstől, a haláltól. Bár több, mint negyven éve történt ez a karambol, de sokszor eszembe jut és hálás vagyok Isten oltalmáért.
Adjunk hálát a jelen értékeiért is! Gondviselés, támogatás, útmutatás – szinte fel sem tudjuk sorolni, hogy mennyi mindent köszönhetünk Istennek a mindennapokban. Köszönjük meg szeretteinket, és mindazokat az embereket, akikkel Isten megajándékozott minket!
A hálaadás boldogsága kiegyensúlyozza a szükségeink miatti hiányérzet fájdalmát, aggodalmát. Ha hálaadással mondjuk el kéréseinket Istennek, akkor megnyugszunk és felszabadultak leszünk. Munkánkban, az emberi kapcsolatainkban is többlet erőforrásokat nyerünk.
„Mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt!”
Kübler János
Adjunk hálát a betegekkel törődő orvosokért, ápolókért, hogy elhivatottsággal, kitartóan dolgoznak az emberek gyógyításáért, életük megmentéséért. Könyörögjünk is értük, hogy munkájukhoz, szolgálatukhoz minden nap kapjanak új erőt, bölcsességet Istentől.
