Visszatekintve hosszúnak tűnő eddigi életutamra, igazán sok ajándékot kaptam. Közülük néhányat szeretnék csak megemlíteni, röviden.
Első ajándék, hogy hívő családban, kicsi, de eleven gyülekezetben nőttem fel és fogadtam el az Úr Jézust. Ez határozta meg, hogy milyen lesz az életem.
A következő útszakaszon olyan „ajándékokat” kaptam, amiket nem annak láttam, és nem is tudtam értékelni. Keserves kérdéseimre az volt a válasz, hogy fogadjam csak el. Eljön az idő, amikor majd hálás leszek értük. És így is történt.
Tovább menve, a 60-as, 70-es évek ébredéseinek áldásait adta nekem az Úr: hitben, Szent Lélekben való növekedést, a 4o évvel ezelőtti, mai napig tartó fizikai gyógyulást, élő imatársi kapcsolatokat, hogy csak néhányat említsek. Nagyszerű ajándékok.
Következett egy különlegesnek mondható ajándék. A rendszerváltást megelőző években néhány hónapot külföldön, a Zsidó-Keresztyén misszióban tölthettem. Az erre biztató igék: „Megőrzi az Úr a ki- és bemeneteledet” (Zsolt: 121:8) „ha valaki rajtam megy be, megtartatik és bejár és kijár…(Ján 10:9)
Folytathatnám azzal, ahogyan kicsit szokatlan módon ajándékozott meg Isten házastárssal. Ahogy halálosnak indult betegségből gyógyított meg (idén lesz 20 éve). Ahogy férjem elköltözése után megvigasztalt és a menny közel jött hozzám. Ahogy mostani napjaimban halmoz el a bűnbocsánat ajándékával, a testvéri közösség örömével stb.
A zsoltáríróval én is elmondhatom: „Az én részem kies helyre esett…”. – Nem csupán az ajándékokért, hanem azért, hogy együtt élhetek az Ajándékozóval! Hála Neki!
Rückné Varga Mária
