Szeretem az ünnepeket. Megemlékezni arra, ami fontos nekem. Lehet az évforduló, névnap, születésnap. A készülődés kiragad a hétköznapok futásából, megszokott ritmusából.
Legnagyobb örömömre így van ez a karácsonnyal is. Megpróbálom évről évre, várakozással és rengeteg tervezéssel előkészíteni az ünnepet. Szeretném, ha tökéletesek lennének az ajándékok, a díszítés, az ételek és látnám családtagjaink örömét. De közben, sokszor az igazi csodáról, az ünnep szerzőjéről elfelejtkezem.
Így volt ez 22 évvel ezelőtt is. Karácsony előtti napokra vártuk harmadik fiunk, Péter születését. Az ünnep, a család, egy kisbaba érkezése még izgalmasabbá tette a várakozást és a készülődést. De Péter váratott. Vártunk és vágyakoztunk. Karácsony első napján született meg. Öröm és hála töltötte be a szívünket. Egy kicsit átélhettük azt, amit átéltek azok, akik várták a Messiás megjelenését. Hálásak voltunk egészséges gyermekünkért, és Jézus Krisztusért, aki születésével elhozta nekünk a megváltást. Megérezhettük Isten közelségét, mert Jézus Krisztus egészen közel jött hozzánk!
Kívánom, hogy az ünnepre való készülődés közepette, tudjunk megállni Isten előtti csendben, hogy hallhatóvá váljon, amit a lármában nem tudunk meghallani. Kerüljünk közelebb Istenhez, egymáshoz, és önmagunkhoz. Mutassuk be Isten szeretettét a körülöttünk élő embereknek. Áldott karácsonyt kívánok!
Kövesdi Timea
