Mindennapi életünkben a munka és a pihenés ritmusát természetesnek vesszük. Esténként lefekszünk aludni, hogy kipihenjük magunkat és másnap reggel újult erővel tudjuk kezdeni a napot. Időnként szabadságra megyünk, hogy pihenjünk, felfrissüljünk, erőt gyűjtsünk. A felfrissülés életbevágóan fontos, nem lehet testi-lelki betegség veszélye nélkül, büntetlenül elhanyagolni a pihenést. Mégsem sikerül mindig teljesen kikapcsolódni. Van, amikor egyszerűen nem mennek ki a fejünkből a feladatlisták, problémahalmazok.
A mindenható Isten is mintát adott azzal, hogy teremtő munkája befejeztével megpihent.
Néha azt gondoljuk, hogy a pihenés, kikapcsolódás veszteség, időpazarlás, pedig nagy hasznot hozhat – nyugalmat, higgadtságot, kiegyensúlyozottságot, az összpontosítás képességének javulását, fizikai és szellemi frissességet, jelentős előrelépést a teljesítőképességben.
Legyünk hálásak a pihenés lehetőségéért! Próbáljunk úgy pihenni, illetve szabadságra menni, hogy ne maradjon feladat, amit a szabadidőnkben kellene elintézni! A pihenés jó lehetőség az alvásra, Isten előtti elcsendesedésre – imádságra, olvasásra, zenehallgatásra, sétára, kirándulásra, beszélgetésre. Természetes módon figyelni tudunk önmagunkra, szeretteinkre. Átgondolhatjuk,
hogy cipelünk-e felesleges terheket, olyan feladatokat, amelyek nem tartoznak felelősségi körünkbe, nyomasztó gondokat, sebeket, sértettséget. Fontos ezeket letenni, „elengedni”, hogy igazi nyugalom legyen a pihenésünk.
Légy csendben, és várj az Úrra! (Zsolt 37:7)
