Március 22. – Három korona

Március 22. – Három korona

Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt: aki Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt; megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. (Fil 2:5-8)

Kedves Testvérek!

Annyi hír vesz körül minket a koronavírussal kapcsolatban, hogy már igencsak fárasztó… Tudjuk, hogy sokszor kell kezet mosni, kerülni a kontaktust, és hogy az idősek mennyire veszélyeztetettek, és többen meg is haltak. Drámai! Mégis, vágynék már néha arra, hogy ne a koronavírusra gondoljak. De agyunkat Isten úgy teremtette meg, hogy nem tudunk valamire nem gondolni, mert máris arra gondoltunk, amire nem akartunk. Mi segíthet? Tereljük el a gondolatainkat. Ha például eszükbe jut a koronavírus, vagy halljuk a hírekben ezt a szót, megtehetjük, hogy ilyenkor mindig egy másik koronára gondolunk. Legyen ez először is a töviskorona.

Volt valaki, aki megtehette volna, hogy nem szenved, és mégis, a betegségeinket hordozta. Övé volt a menny dicsősége, és vállalta a visszautasítottságot. Aki átélte, hogy a barátai elhagyták, sőt letagadták. Aki maga volt az igazság, mégis, lefizetett tanúk hazug vallomásai alapján ítélték el. Nem ártott senkinek, mégis megkorbácsolták. Gúnyt űztek belőle és szembeköpték. Királyi korona illette volna meg őt, de töviskoronát nyomtak a fejébe. És ez nem volt elég. Kegyetlen módon kivégezték. Miért? Mert szeretett. Ó, bárcsak megértenénk igazán, mélyen, hogy értékünk nem a származásban, pénzben, neveltetésben, kapcsolati tőkében vagy kinézetünkben van, hanem abban, hogy Jézus Krisztus annyira szeretett, hogy vállalta értünk a töviskoronát! Hogy az ő halála által van bűneinknek bocsánata és ezáltal menekülünk meg a kárhozattól, és lehet részünk az örök életben. Ebben a böjti időszakban mutassa meg nekünk a Szentlélek, hogy Jézus értünk vállalt töviskoronája hogyan hat ránk, amikor például mi szenvedünk. Amikor minket hagynak el a barátaink. Amikor mi tapasztalunk meg igazságtalan bánásmódot, akár a hozzánk közelállók részéről. Vagy, tegyünk fel magunknak kérdéseket. Lenne-e nekünk erőnk szenvedni Őérte? Vagy azért, amit ő kér tőlünk?

Herjeczki Kornél

Tartalom megosztása

Kapcsolódó tartalmak

Március 31. –  Jézus Krisztus minket is bátorít

Március 31. – Jézus Krisztus minket is bátorít

Tudok cselekedeteidről. Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be, mert bár kevés erőd van, mégis megtartottad az én igémet, és nem tagadtad meg az én nevemet. Mivel megtartottad állhatatosságra intő beszédemet, én […]

Tartalom megosztása
Március 30. – A várható nehézségekről őszintén…

Március 30. – A várható nehézségekről őszintén…

Ne félj attól, amit el fogsz szenvedni. Íme, az ördög börtönbe fog vetni közületek némelyeket, hogy próbát álljatok ki, és nyomorúságotok lesz tíz napig. Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját. (Jel 2:10) […]

Tartalom megosztása
Március 29. – Az Istenbe vetett bizalom

Március 29. – Az Istenbe vetett bizalom

Ha félek is, benned bízom! (Zsolt 56:4) Hogyan tanulhatunk meg bízni Istenben? Ha már bízunk benne, akkor miként erősödhet meg a belé vetett bizalmunk? Az Istenbe vetett bizalom úgy születik és úgy erősödik meg bennünk, […]

Tartalom megosztása