Életem néhány alapvető gondolatát a Heidelbergi káté határozta meg. A gondviselés kapcsán két kérdés jutott eszembe belőle.
I. – Mi az isteni gondviselés?
A gondviselés Isten mindenható és mindenütt jelenlévő ereje, amellyel a mennyet és a földet, minden teremtménnyel együtt szilárdan kézben tartja, és úgy igazgatja, hogy amit a föld terem, továbbá eső és aszály, termő és terméketlen idők, étel és ital, egészség és betegség, gazdagság és szegénység – szóval minden – nem véletlenségből, hanem az ő hűséges atyai kezéből származik.
A jelen helyzetünkben nagyon könnyű meginogni. Sokszor elgondolkozom azon, hogy szilárd hit nélkül hogyan is tud napról napra élni az ember? Néha még nekünk is annyira nehéz. Annyira könnyen elbizonytalanodunk. Hallunk, olvasunk, látunk valamit és önkéntelenül is bekúsznak a fejünkbe a rossz gondolatok. Mi is felveszünk egy maszkot, míg máskor tartanánk attól, hogy ki mit gondol rólunk…de amikor az életünk, az egészségünk, a családunk kerül veszélybe, és amikor már máson is látunk hasonlót, akkor feltesszük mi is. Akkor vállaljuk. Vállaljuk, hogy gyengék vagyunk. Vállaljuk, hogy védelemre van szükségünk. De vajon tényleg a kesztyűre, a maszkra, az izoláló ruházatra van szükségünk? Ezektől az eszközöktől várunk megoldást? Mi, akik hiszünk, akik minden nap érezzük Isten végtelen szeretetét, ismerjük, hogy mire képes a feltétel nélküli gondviselése.
II. – Mit használ nekünk Isten teremtő munkájának és gondviselésének ismerete?
Azt, hogy ha baj ér, türelmesek, ha jó dolgunk van, hálásak vagyunk, a jövőre nézve pedig bízunk a mi hűséges Istenünkben és Atyánkban. Tudjuk, hogy senki és semmi nem szakíthat el minket az ő szeretetétől, mert minden teremtmény annyira a kezében van, hogy akarata nélkül semmit sem tehet, sőt meg sem mozdulhat.
Isten gondviselése örök. Ő már akkor szeretett minket, amikor mi még mit sem tudtunk magunkról. Ő jobban szeret. Ő előbb szeretett. Ő gondoskodik. Ő figyel. Ő törődik. Ő csodát tesz. Ő formál. Ő ápol. Ő hallgat. Ő tudja mi kell neked. És hogy mit kér cserébe? Csak azt, hogy tovább szerethessen. Nem csodálatos? Adj hálát Neki ezért minden nap, és emlékezz, hogy csakis az Ő kezében lehetsz biztonságban.
„A reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által.” (Róm 5:5)
Gyulai Réka
