Ő az én Gondviselőm

Ő az én Gondviselőm

„Bajok vettek engem körül…” (Zsolt 40:13-14)

Ó, mennyi baj van ezen a világon! Amikor e sorokat írom (2009 áprilisában), rám még inkább csak a „körül” szó vonatkozik a címből. Eltörpülnek ugyanis saját bajaim családom, rokonságom, gyülekezeti testvéreim, munkatársi- baráti-ismeretségi köröm sok érintettjének bajaihoz képest. Mondhatnám: Hála érte, Uram!, – de megcsuklik már a gondolat is a szívemben: Hát jobb vagyok? Engem jobban szeret az Isten? Vagy, – ki tudja mikor – én is sorra kerülhetek, hiszen szűkülhet a „körül” sugara? S vajon, akkor is ott lesz a szívemben a szó: Hála érte, Uram!?

Találkozásainkkor tíz megkérdezett közül öten-hatan biztosan a testi egészségi nyomorúságukról szólnak „hogy vagy” kérdésünkre. Igen, sok a beteg, akik gyógyításra, gyógyulásra – csodákra – várnak.

De vannak egyéb bajok is, melyek környékezik az életet. Gondoljunk az egzisztenciális válságba kerültekre, a munkanélküliekre, az otthontalanokra, a háborús övezetekben rettegőkre, a katasztrófa által sújtottakra, a járványoktól veszélyeztetettekre, a megromlott kapcsolatokra, az egyedülálló idősökre, s a legnagyobb bajban lévőkre: az Isten nélkül élőkre! Gondoljunk azokra, akik a zsoltárossal együtt így sírnak fel: „…és a szívem is elhagyott engem”. Vagy, akik az énekíróval jajongnak: „Ki tudja, mennyi bajt láttam én? / Nem tudja más, csak Jézus!” Vallja a zsoltáros: „Számtalanok bajaim; bűneim utolértek engem, s ezek száma számosabb fejem hajszálainál”. De: „Tessék Uram neked, hogy megments engemet…!” Imamalomként forog, ismétlődik szívemben az ének, mondd velem bajban lévő testvérem, helyesebben: „Mondd el Uradnak, mondd el Uradnak, mondd, Jézusnak, egyedül!”

S most, 11 évvel később talán összeroppannék, ha csak a baj, vagy a gond szót ismerném, s nem jutnék el a gondviselés felismeréséig. Ez az első hála-ok: nem kell egyedül viselnem gondjaimat, bajaimat, mert kaptam társat, hívő családot, testvéreket. S a második: van Valaki, Aki minden gondviselőnél több, Aki felajánlja gondjaim átvételét, mindet, szeretetéből. Ő az én Gondviselőm. Szava, Igéje garancia életemben. Boldogan törnek elő énekszövegek szívemből: „Gondviselő jó Atyám vagy, ó én édes Istenem…”, „ Bár vihar dúl, megőriz Ő, Mennyei Atyám gondol énreám.”

u.K.A.

Tartalom megosztása

Kapcsolódó tartalmak

A szabad élet ünnepe

A szabad élet ünnepe

Húsvét az élet, a feltámadás, a szabadság ünnepe. Jézus Krisztus feltámadása elhozta a félelemtől való szabadságot. Nincs olyan mélység a halálban, amiből ő ne tudna megszabadítani: Mivel pedig a gyermekek test és vér részesei, ő […]

Tartalom megosztása
Virágvasárnap

Virágvasárnap

Miként lehet úgy ünnepelni Jézus Krisztus bevonulását Jeruzsálembe, hogy közben tudjuk, pár nap múlva milyen szomorú események történtek meg vele? Miként lehet úgy ünnepelni, hogy közben tudjuk, nagyon rossz dolgok történnek most is a világunkban. […]

Tartalom megosztása
Imádság háború idején

Imádság háború idején

Közel van az ÚR a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti. (34. zsoltár) Az elmúlt napokban megtörtént valami, amiről azt gondoltam, hogy nem történhet meg. Tévedtem, ebben is, mint sok másban. Az első napján […]

Tartalom megosztása