Ő az én Gondviselőm

Ő az én Gondviselőm

„Bajok vettek engem körül…” (Zsolt 40:13-14)

Ó, mennyi baj van ezen a világon! Amikor e sorokat írom (2009 áprilisában), rám még inkább csak a „körül” szó vonatkozik a címből. Eltörpülnek ugyanis saját bajaim családom, rokonságom, gyülekezeti testvéreim, munkatársi- baráti-ismeretségi köröm sok érintettjének bajaihoz képest. Mondhatnám: Hála érte, Uram!, – de megcsuklik már a gondolat is a szívemben: Hát jobb vagyok? Engem jobban szeret az Isten? Vagy, – ki tudja mikor – én is sorra kerülhetek, hiszen szűkülhet a „körül” sugara? S vajon, akkor is ott lesz a szívemben a szó: Hála érte, Uram!?

Találkozásainkkor tíz megkérdezett közül öten-hatan biztosan a testi egészségi nyomorúságukról szólnak „hogy vagy” kérdésünkre. Igen, sok a beteg, akik gyógyításra, gyógyulásra – csodákra – várnak.

De vannak egyéb bajok is, melyek környékezik az életet. Gondoljunk az egzisztenciális válságba kerültekre, a munkanélküliekre, az otthontalanokra, a háborús övezetekben rettegőkre, a katasztrófa által sújtottakra, a járványoktól veszélyeztetettekre, a megromlott kapcsolatokra, az egyedülálló idősökre, s a legnagyobb bajban lévőkre: az Isten nélkül élőkre! Gondoljunk azokra, akik a zsoltárossal együtt így sírnak fel: „…és a szívem is elhagyott engem”. Vagy, akik az énekíróval jajongnak: „Ki tudja, mennyi bajt láttam én? / Nem tudja más, csak Jézus!” Vallja a zsoltáros: „Számtalanok bajaim; bűneim utolértek engem, s ezek száma számosabb fejem hajszálainál”. De: „Tessék Uram neked, hogy megments engemet…!” Imamalomként forog, ismétlődik szívemben az ének, mondd velem bajban lévő testvérem, helyesebben: „Mondd el Uradnak, mondd el Uradnak, mondd, Jézusnak, egyedül!”

S most, 11 évvel később talán összeroppannék, ha csak a baj, vagy a gond szót ismerném, s nem jutnék el a gondviselés felismeréséig. Ez az első hála-ok: nem kell egyedül viselnem gondjaimat, bajaimat, mert kaptam társat, hívő családot, testvéreket. S a második: van Valaki, Aki minden gondviselőnél több, Aki felajánlja gondjaim átvételét, mindet, szeretetéből. Ő az én Gondviselőm. Szava, Igéje garancia életemben. Boldogan törnek elő énekszövegek szívemből: „Gondviselő jó Atyám vagy, ó én édes Istenem…”, „ Bár vihar dúl, megőriz Ő, Mennyei Atyám gondol énreám.”

u.K.A.

Tartalom megosztása

Kapcsolódó tartalmak

Állandóság és változás

Állandóság és változás

Isten tulajdonságairól a Biblia ritkán beszél, Istenről leginkább tettei kapcsán alkothatunk magunknak képet. Megfigyelhetjük, ahogyan cselekszik, például kiválasztja a félénk természetű Gedeont és hadvezérré teszi. Kiválaszt egy Mária nevű lányt és Fiának az édesanyjává teszi, […]

Tartalom megosztása
Lehetetlen nem hinni

Lehetetlen nem hinni

Az életünk tényleg a hiten alapszik. És most nem a keresztényekre gondolok, hanem a huszonegyedik század bármelyik, találomra kiválasztott emberére. A civilizációnk és különösen a gazdaságunk színtiszta hiten áll. Általában nem vagyunk ennek tudatában, pedig […]

Tartalom megosztása
Szabadság

Szabadság

Képzeljünk egy végtelen óceánt. Majd képzeljük el Riót, a halat, akit kiengednek az óceán közepén. A körülmények tökéletesek, megfelelő hőmérsékletű a víz, van bőven plankton, sőt, itt-ott más halak is úszkálnak. Rió szabad. Most képzeljük […]

Tartalom megosztása