Ő az én Gondviselőm

Ő az én Gondviselőm

„Bajok vettek engem körül…” (Zsolt 40:13-14)

Ó, mennyi baj van ezen a világon! Amikor e sorokat írom (2009 áprilisában), rám még inkább csak a „körül” szó vonatkozik a címből. Eltörpülnek ugyanis saját bajaim családom, rokonságom, gyülekezeti testvéreim, munkatársi- baráti-ismeretségi köröm sok érintettjének bajaihoz képest. Mondhatnám: Hála érte, Uram!, – de megcsuklik már a gondolat is a szívemben: Hát jobb vagyok? Engem jobban szeret az Isten? Vagy, – ki tudja mikor – én is sorra kerülhetek, hiszen szűkülhet a „körül” sugara? S vajon, akkor is ott lesz a szívemben a szó: Hála érte, Uram!?

Találkozásainkkor tíz megkérdezett közül öten-hatan biztosan a testi egészségi nyomorúságukról szólnak „hogy vagy” kérdésünkre. Igen, sok a beteg, akik gyógyításra, gyógyulásra – csodákra – várnak.

De vannak egyéb bajok is, melyek környékezik az életet. Gondoljunk az egzisztenciális válságba kerültekre, a munkanélküliekre, az otthontalanokra, a háborús övezetekben rettegőkre, a katasztrófa által sújtottakra, a járványoktól veszélyeztetettekre, a megromlott kapcsolatokra, az egyedülálló idősökre, s a legnagyobb bajban lévőkre: az Isten nélkül élőkre! Gondoljunk azokra, akik a zsoltárossal együtt így sírnak fel: „…és a szívem is elhagyott engem”. Vagy, akik az énekíróval jajongnak: „Ki tudja, mennyi bajt láttam én? / Nem tudja más, csak Jézus!” Vallja a zsoltáros: „Számtalanok bajaim; bűneim utolértek engem, s ezek száma számosabb fejem hajszálainál”. De: „Tessék Uram neked, hogy megments engemet…!” Imamalomként forog, ismétlődik szívemben az ének, mondd velem bajban lévő testvérem, helyesebben: „Mondd el Uradnak, mondd el Uradnak, mondd, Jézusnak, egyedül!”

S most, 11 évvel később talán összeroppannék, ha csak a baj, vagy a gond szót ismerném, s nem jutnék el a gondviselés felismeréséig. Ez az első hála-ok: nem kell egyedül viselnem gondjaimat, bajaimat, mert kaptam társat, hívő családot, testvéreket. S a második: van Valaki, Aki minden gondviselőnél több, Aki felajánlja gondjaim átvételét, mindet, szeretetéből. Ő az én Gondviselőm. Szava, Igéje garancia életemben. Boldogan törnek elő énekszövegek szívemből: „Gondviselő jó Atyám vagy, ó én édes Istenem…”, „ Bár vihar dúl, megőriz Ő, Mennyei Atyám gondol énreám.”

u.K.A.

Tartalom megosztása

Kapcsolódó tartalmak

A Világ Világossága

A Világ Világossága

Az adventi időszakban még többet és még tudatosabban gondolunk a Jézus Krisztussal való találkozásra. A karácsonyi történetből ismerős a betlehemi csillag, amely elvezette a napkeleti bölcseket az újszülött Jézushoz, megmutatta nekik az utat és így […]

Tartalom megosztása
Adventi várakozás

Adventi várakozás

A várakozáshoz többnyire negatív érzések társulnak. Mikor lesz már zöld a lámpa? Meddig kell még az orvosra várni? De a várakozás más esetekben inkább fontos felkészülési idő. A magzat kilenc hónapig fejlődik az anyuka méhében, […]

Tartalom megosztása
Az Úr eljövetele – Advent

Az Úr eljövetele – Advent

„Én nem tudom, mikor jön el az Úr, milyen hamar, halállal hív-e majd haza, vagy angyal ajkival?” Feledésbe merült szép karénekünk fenti sorai jutottak eszembe, mikor elmélkedni kezdtem adventről. Hát, ha választani lehetne, én – […]

Tartalom megosztása