Nem mondott le rólam

Nem mondott le rólam

Keresztény családban nevelkedtem, mint itt a gyülekezetben sokan mások, amióta az eszemet tudom saját közösségünk gyülekezetébe jártunk. Rendszeresen jártam vasárnaponként istentiszteletre, de egy idő után úgy éreztem, hogy csak megszokásból vagyok ott. Azt vettem észre, hogy sokszor nem maradt meg az aznapi tanítás a fejemben, még másnapra sem. Hét közben is jártam a gyülekezetünk egyik vezetőjéhez bibliaórára, de nagyon sokszor zárt kapukat talált nálam az aznapi üzenet. Valamiért mindig máson járt az eszem.

Ilyen lelkülettel kerültem fel 20 évesen a fővárosba, egyetemre, ahol az első pár félévben élveztem azt, hogy nem kell korán kelnem a vasárnapi istentisztelet miatt. Így telt el csaknem másfél év, amikor a vírushelyzet miatt hazakerültem, és otthon tartottuk az istentiszteleteket. Ekkor jöttem rá, hogy nemcsak a testi, hanem a hitünk egészségének megóvása is nagyon fontos. Ám ahogy visszakerültem Budapestre, ismét más felé fordítottam a figyelmemet, ismét elmaradoztak a vasárnapi alkalmak. Oda jutottam, ahonnan elindultam.

Apukám ez idő tájt mindig úgy búcsúzott tőlem, hogy keressek számomra megfelelő gyülekezetet, hiszen a hit ápolása a legfontosabb. Tavaly ősszel üzenete célba talált. Akkor már a visszaúton, a vonaton is e körül jártak a gondolataim. Az albérletbe érve, este is azért imádkoztam, hogy segítsen az Úr nekem gyülekezetet találni, ahol újra egy közösségben lehetek Vele. Isten hamar választ is adott, egy távoli ismerős, barát által, akinek révén sikerült egy gyülekezetet és ezáltal Istent is jobban megismerni.

Nagyon hálás vagyok az Úrnak, hogy az elmúlt években nem mondott le rólam, hiába fordultam el tőle, mindig adott lehetőséget a javításra. Ezért is tudom, hogy ez még csak a kezdet, eddigieknél is sokkal jobbat tervez számomra.

Pető János

Tartalom megosztása

Kapcsolódó tartalmak

Megpecsételni

Megpecsételni

Pár hónapja bemerítkezett nővéremmel együtt keresztény családból származunk. Szüleim tanítása és a tőlük látott példa megalapozta az én életemet is. 2018-ban, egy pányoki ifjúsági táborban adtam át az életemet az Úrnak. Azon az estén a […]

Tartalom megosztása
Nem tudás, hanem tapasztalat és hit

Nem tudás, hanem tapasztalat és hit

Keresztény nevelést kaptam. És bár a szüleim válása megnehezítette a testvéreim és az én neveltetésemet, édesapám továbbra is minden tőle telhetőt, sokszor még jóval többet is megtett, hogy a helyes úton tartson minket. Középiskolásként is […]

Tartalom megosztása
Kezdjen velem, amit eltervezett

Kezdjen velem, amit eltervezett

Keresztény, sőt megtért családba születtem, szüleim már kicsi koromtól fogva járattak gyülekezetbe, volt bemutató alkalmam, majd gyerektáborokba, később ifjúsági táborokba is jártam – majd történt egy törés. Egészen pontosan nem tudnám meghatározni hol, csak azt […]

Tartalom megosztása