Meghallgatott, elvette minden bűnömet

Meghallgatott, elvette minden bűnömet

Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól. (1Ján 1:8-9)

Itt nőttem fel a Wessiben, ahova a családommal járok. A gimnázium előtti nyáron indultam el Isten útján egy ifitáborban, ahol tudatosan eldöntöttem hogy Istent szeretném szolgálni és vele élni az életemet. Így ősszel elkezdtem a gyülekezetben is járni az ifibe és kerestem Isten akaratát. Az iskolámban is felvállaltam Isten nevét – bár a tetteimmel többször nem ezt mutattam. Két év telt el így, hogy bár valóban kerestem Őt, figyeltem rá, a hétköznapjaimban ez gyakran nem mutatkozott meg.

2020-ban, a wessis ifitáborba Isten azt hozta elém, hogy szükségem van arra hogy bemerítkezzek, ezzel az óemberemet hagyjam el és pecsételjem meg a vele lévő kapcsolatom. El is kezdtem a törekvők órájára járni de sajnos annak hamar vége szakadt a járvány miatt. Amikor otthon kellett maradni, eleinte nem változott semmi, olvastam a bibliát és egészen békés időszak volt számomra. De egy trauma az életemben nagyon megrázott. Utána összetörve nem találtam a helyem és csak a világ sötétségét láttam. Megkeseredett állapotba kerültem és nehezen mentem Isten elé. Bánatomat inkább a sportban vezettem le.

Próbálkoztam többször visszatérni Istenhez, de legbelül megkényelmesedtem a szenvedésben és lehet, hogy valójában nem is akartam elengedni. Tavaly, amikor újra suliba kezdtünk járni, nagyon megcsúszva éreztem magam. Többször tudatosan ellenszegültem Istennek és ez nagyon megviselt. Néhány hónap után volt egy törésem, amikor Isten előtt úgy összetörtem, hogy teljesen nyitott szívvel oda tudtam hozzá menni, letenni elé a dolgaimat, sérelmeimet. Ő egy ige által rögtön válaszolt is. Meghallgatott, elvette minden bűnömet, megbocsátott, és itt van nekem. Újra elkezdtem törekvőkre járni és megindultam a gyógyulás útján.
A bemerítkezéssel viszont várni akartam mert úgy szerettem volna, hogy hibátlanul álljak ki oda. De Isten rám szólt, hogy ez nem így működik és nem kell hibátlannak lennem, így is az Ő gyermeke vagyok.

Kovács Nóra

Tartalom megosztása

Kapcsolódó tartalmak

Gyermektáborunkról

Gyermektáborunkról

Abból ismerjük a szeretetet, hogy ő az életét adta értünk; ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért. Akinek pedig világi javai vannak, de elnézi, hogy a testvére szükséget szenved, és bezárja előtte a […]

Tartalom megosztása
Szeretet költözött a szívembe

Szeretet költözött a szívembe

Nem keresztény családba születtem, és nem is kaptam semmiféle tanítást, iránymutatást Istenről. Elvált szülők gyermeke vagyok, és ennek nehézségeivel együtt nőttem fel. Ennek ellenére most már tudom, hogy az Úr egész eddigi életemben mellettem volt, […]

Tartalom megosztása
Istenre bíztam életem

Istenre bíztam életem

Keresztyén családban nőttem fel, úgyhogy már kiskoromtól hallottam a tanításokat és történeket a bibliából. De sokáig nem hittem, hogy Isten létezik. Sokszor imádkoztam, hogy adjon egy jelet. Persze Isten végig ott volt az életemben, mindig […]

Tartalom megosztása