Meghallgatott, elvette minden bűnömet

Meghallgatott, elvette minden bűnömet

Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól. (1Ján 1:8-9)

Itt nőttem fel a Wessiben, ahova a családommal járok. A gimnázium előtti nyáron indultam el Isten útján egy ifitáborban, ahol tudatosan eldöntöttem hogy Istent szeretném szolgálni és vele élni az életemet. Így ősszel elkezdtem a gyülekezetben is járni az ifibe és kerestem Isten akaratát. Az iskolámban is felvállaltam Isten nevét – bár a tetteimmel többször nem ezt mutattam. Két év telt el így, hogy bár valóban kerestem Őt, figyeltem rá, a hétköznapjaimban ez gyakran nem mutatkozott meg.

2020-ban, a wessis ifitáborba Isten azt hozta elém, hogy szükségem van arra hogy bemerítkezzek, ezzel az óemberemet hagyjam el és pecsételjem meg a vele lévő kapcsolatom. El is kezdtem a törekvők órájára járni de sajnos annak hamar vége szakadt a járvány miatt. Amikor otthon kellett maradni, eleinte nem változott semmi, olvastam a bibliát és egészen békés időszak volt számomra. De egy trauma az életemben nagyon megrázott. Utána összetörve nem találtam a helyem és csak a világ sötétségét láttam. Megkeseredett állapotba kerültem és nehezen mentem Isten elé. Bánatomat inkább a sportban vezettem le.

Próbálkoztam többször visszatérni Istenhez, de legbelül megkényelmesedtem a szenvedésben és lehet, hogy valójában nem is akartam elengedni. Tavaly, amikor újra suliba kezdtünk járni, nagyon megcsúszva éreztem magam. Többször tudatosan ellenszegültem Istennek és ez nagyon megviselt. Néhány hónap után volt egy törésem, amikor Isten előtt úgy összetörtem, hogy teljesen nyitott szívvel oda tudtam hozzá menni, letenni elé a dolgaimat, sérelmeimet. Ő egy ige által rögtön válaszolt is. Meghallgatott, elvette minden bűnömet, megbocsátott, és itt van nekem. Újra elkezdtem törekvőkre járni és megindultam a gyógyulás útján.
A bemerítkezéssel viszont várni akartam mert úgy szerettem volna, hogy hibátlanul álljak ki oda. De Isten rám szólt, hogy ez nem így működik és nem kell hibátlannak lennem, így is az Ő gyermeke vagyok.

Kovács Nóra

Tartalom megosztása

Kapcsolódó tartalmak

Megpecsételni

Megpecsételni

Pár hónapja bemerítkezett nővéremmel együtt keresztény családból származunk. Szüleim tanítása és a tőlük látott példa megalapozta az én életemet is. 2018-ban, egy pányoki ifjúsági táborban adtam át az életemet az Úrnak. Azon az estén a […]

Tartalom megosztása
Nem tudás, hanem tapasztalat és hit

Nem tudás, hanem tapasztalat és hit

Keresztény nevelést kaptam. És bár a szüleim válása megnehezítette a testvéreim és az én neveltetésemet, édesapám továbbra is minden tőle telhetőt, sokszor még jóval többet is megtett, hogy a helyes úton tartson minket. Középiskolásként is […]

Tartalom megosztása
Kezdjen velem, amit eltervezett

Kezdjen velem, amit eltervezett

Keresztény, sőt megtért családba születtem, szüleim már kicsi koromtól fogva járattak gyülekezetbe, volt bemutató alkalmam, majd gyerektáborokba, később ifjúsági táborokba is jártam – majd történt egy törés. Egészen pontosan nem tudnám meghatározni hol, csak azt […]

Tartalom megosztása