„Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül.” (Fil 3:20)
Boldog vagyok, hogy bizonyságot tehetek a gyülekezetemben. Francia vagyok, 73 éves, sokan ismernek már és Filunak hívnak, ami melengeti a szívemet. Érzem, hogy elfogadtatok, az Úr ide helyezett, közel három éve. Meg vagyok győződve, hogy itt a helyem.
Csodalatos, istenfélő szüleim voltak, minden vasárnap reggel vittek bennünket gyülekezetbe. Szüleink rendszeresen olvasták nekünk a Bibliát. Sosem felejtem el a nagymamámat, aki kezében a Bibliával hívott: „gyere Philippe, olvasok neked egy történetet…”. Mindent megkaptam, amit egy keresztény család adhatott, de ez nem volt elégséges ahhoz, hogy találkozzak az Úrral. Döntésemet egy evangelizáció utolsó estjén hoztam meg. Felálltam, előre mentem, hogy megragadjam az én Megváltóm kezét. Ez a kéz azóta is megtart, átvezetett életem kritikus időszakain, soha el nem hagyott, mert Ő hűséges.
Egy alkalommal találtam a szüleim Bibliájában egy papírlapot amire az volt írva, készülj Istened elé.
A gyülekezetben, ahová a szüleimmel jártunk, nem gyakorolták a felnőttkeresztséget. A bemerítési alkalmak, amelyeken részt vettem, igen felkavartak és megszólítottak újra meg újra: készülj az Istennel való találkozásra.
„Mert amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből…” (1Thessz 4:16)
Erre a találkozásra készülök, és a bemerítéssel bizonyságot teszek arról, hogy hiszek Jézusban, aki eljön értünk.
Philippe Eyer
