Pünkösd után

Pünkösd után

Még fülünkben csenghetnek a pünkösd igéi: Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre, és mennyire szeretném, ha már lángolna. (Lk 12:49) Így igaz, bárcsak lángolna már kihűlt szívünkben a Szentlélek megelevenítő, új életet teremtő, megszentelő tüze! 

Pünkösd az az üdvtörténeti esemény, amikor a történések már nem rajtunk kívül mennek végbe, hanem bennünk, a szívünkben. Eddig mindannak, ami történt, csak szemlélői voltunk: az inkarnáció, hogy Krisztus emberré lett, hogy szenvedett, hogy meghalt a kínos keresztfán, és hogy dicsőségesen feltámadott – mindezek érettünk, helyettünk és miattunk történtek. Pünkösdben azonban nagy változás történt: Isten cselekvéseinek nemcsak szemlélői és hit által elfogadói lehetünk, hanem belső átélői. Pünkösd óta ugyanaz a Szentháromság egy örök igaz Isten, aki Krisztusban a földre jött, most a Szentlélek által a szívünkbe költözhet!

A megtérés és az újjászületés eseményei után a hívő életében egy nagyon jelentős szakasz kezdődik, amit megszentelődésnek nevezünk, ami a bennünk lakó Szentlélek munkája bennünk. De mi a mi szerepünk abban, hogy pünkösd valósága tartósan átformálja életünket a megszentelődés által? 

Ezt jobban megértjük, ha tudjuk, hogy a „szent” szónak, mind a héberben (kadosh), mind a görögben (hagiosz) kettős jelentése van. Az egyik azt jelenti, hogy „elkülönített”. Isten számára félretett, odaszentelt. Ennek ószövetségi előképe, hogy az áldozatra szánt bárányt már napokkal előtte elkülönítették a nyájtól, odaszánták, és attól kezdve az szent volt. Így kell nekünk is magunkat odaszentelni Istennek. Ez a mi döntésünk, amit helyettünk nem hozhat meg senki. De aki ezt a döntést a megtérésben megteszi, azt Isten Jézus érdeméért elfogadja és ezáltal gyermekévé fogadja. A „szent” első jelentése ezáltal valósul meg. Ezért mondhatja Péter: Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok (1Pét 2:9). Ezért szólítja Pál minden levelében a gyülekezeteket elhívott szenteknek. Merthogy szentek vagyunk, a szó elsődleges, befejezett értelmében.

A „szent” másik jelentése: tiszta, szeplőtelen, folt nélküli, ami egy életprogram, a megszentelődés. Érződik benne a folyamatosság. Az is kicsendül a szóból, hogy ez viszont nem az egyén munkája. Nem én szentelem meg magamat, hanem a bennem lakozó Szentlélek Isten szentel meg. Pál jól tudta, hogy a megszentelődés Isten kegyelmi munkája, de azt is tudta, hogy Isten nem teszi meg ezt tudtunk és akaratunk nélkül. Ezért mondja: Adjátok át tagjaitokat az igazság szolgálatára, hogy szentek legyetek. (Róma 6,19). A megszentelődés az egyedül szent Istennek a munkája, amit a számára elkülönített életekben végez. 

A szentség e kettős jelentését azért is fontos megkülönböztetni, mert aki ezt nem teszi meg, az vagy a kétségbeesés, vagy az önelégültség csapdájába esik. Amikor egy hívő csak magára tekint: kétségbeesik. Aki viszont a megszentelődés rosszul értelmezett magaslatán úgy véli, hogy a mennyei világ megtámadhatatlan biztonságában él, és hozzá a bűn már nem is közelít, az előbb utóbb elbukik. Mert két dolog van, aminek sohasem jutunk a végére. Az egyik a magunk bűnössége, a másik Isten kegyelmének a gazdagsága. A megszentelődés tehát a pünkösd utáni lelki fejlődésnek az a dicsőséges útja, amelynek jelenét János így fogalmazta meg: Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk. A megszentelődés jövőjére nézve pedig így folytatja: …és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk őhozzá. (1Ján 3:2) A szent, a tiszta, folt nélküli értelemben is, mert meg fogjuk őt látni, amint van. Tehát befejezett tény, hogy szentek vagyunk a szent elsődleges értelmében, de egy életre szóló feladat is, hogy szentek legyünk a szó másik jelentése értelmében. 

A megszentelődés más szóval kifejezve állandó növekedés, fejlődés: kérünk és intünk titeket, … hogy egyre gyarapodjatok. … Mert ez Isten akarata, a ti megszentelődésetek … Mert nem tisztátalanságra, hanem szentségre hívott el minket Isten. Aki azért megveti ezeket, nem embert vet meg, hanem Istent, aki Szentlelkét is adta nekünk. (1Thessz 4:1-8.) 

A szent élet magasztos feladat a hívő számára! …amint szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek legyetek egész életviteletekben. Mert meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok. (1Pt 1:16.) Az Úr Jézus ezt annyira fontosnak tartotta, hogy főpapi imádságába foglalta: Atyám, szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság. … Én odaszentelem magamat értük, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban. (János 17:17,19) Az Úr Jézus már mindent megtett értünk. Pál apostol buzdítása alapján mi is tegyük meg, ami rajtunk áll: szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, és Isten félelmében vigyük véghez megszentelődésünket. (2Kor 7:1)

Herjeczki András, a gyülekezet egykori lelkipásztora 1965-ből származó írásából

Tartalom megosztása

Kapcsolódó tartalmak

Növekedés

Növekedés

Az elmúlt évben a gyülekezetünkben a fő gondolatok a növekedés témáját járták körül.  Őszintén szólva, eleinte bosszankodtam ezen! Az a rossz érzés kerített hatalmába, hogy ez már megint azt üzeni nekem, hogy nem vagy elég […]

Tartalom megosztása
Kicsoda Jézus Krisztus? És ki vagyok én?

Kicsoda Jézus Krisztus? És ki vagyok én?

Időutazásra hívunk téged a vasárnapi igehirdetések keretében 2024-ben. Hétről hétre Jézus Krisztus életét fogjuk végigkövetni. Szeretnénk képzeletben mellé szegődni, és átélni azokat a történéseket, amelyekről olvashatunk az evangéliumokban. Mivel ő a láthatatlan Isten képe (Kol 1:15), Jézus […]

Tartalom megosztása
Múlt és jövő határánál…

Múlt és jövő határánál…

Múlt és jövő határánál a jelen egy pillanat – énekeltük gyakran az elmúlt század óévi istentiszteletein. Az idő – mint egy hömpölygő folyam – rohan velünk, az évfordulók pedig arra késztetnek minket, hogy ragadjuk meg […]

Tartalom megosztása