Keresztyén családba, gyülekezetbe tartozó gyerekként nagyon szerencsés lehettem, lehetek, mivel már nagyon fiatalon hallottam Istenről, Bibliáról és az evangéliumról, ezért mindig is hittem – egykor még gyermekien – hogy van Isten. A gyerektáborok sokszor megerősítették a hitem, mivel mindig nagyon áldottak voltak és már akkoriban is – kicsit szinte megrögződésképpen, de – gyakran imádkoztam esténként és utólag látva nagy csodákat tett velem már akkor is Isten. A gyerekkorom nehéznek mondható volt, de szerencsére az Úr átvezette rajta a családunkat és hálás vagyok azért, hogy a szüleim kitartóak voltak értünk és velünk.
Akkoriban sok mindent elnyomtam magamban és menekülőutakat is kerestem. Legnagyobb bálványom a sport volt. Isten egy jól célzott próbatétellel teljesen összetört amikor egy hirtelen jött könyöksérülés miatt abba kellett hagynom az edzést. Ekkor nagyon mélyen voltam és kerestem, hol lelhetek nyugalmat. Egy lánnyal kerültem kapcsolatba, aki éppen ugyanúgy életkrízisben volt, mint én.
Egy este csak imádkoztam, mert régóta éreztem, hogy nem helyes, amit csinálok. Akkor rájöttem, hogy döntenem kell élet és halál között. Megvallottam minden gyengeségem, bűnöm és csak sírtam a kegyelem és Jézus szeretete miatt. Véget vetettem a kapcsolatnak és elkezdtem Jézussal járni. Persze ez nem ment egyszerűen, de miután testvéri segítséggel mindezen túljutottam és meg tudtam erősödni hitben, úgy döntöttem, hogy meg szeretném pecsételni Isten melletti a döntésemet bemerítkezésemmel is.
Dósa Máté
